Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - Lovicsek Béla: Tűzvirág (Színmű három felvonásban)
Kalocsai: Miért, mi történt? Alezredes: Több ezerre rúg a magyar partizánok száma, több ponton egyesültek a szlovák felkelőkkel, azonkívül elesett Tokaj és Jászberény ... A német őrnagyot rendkívüli módon idegesíti, hogy egy hónap óta majd mindennap levegőbe repül egy-egy lőszerraktár, másutt a vasút, s hol itt, hol ott tizedelik meg a német felderítőket... Tudnod kell azt is, hogy a múlt éjjel az oroszok elég tekintélyes számú ejtőernyőst dobtak le a mi körzetünkben. (Szivarra gyújt). Kalocsai: Ezek szerint valóban komoly a helyzet. Alezredes: Ennek a német őrnagynak valami fura bogár azt zümmögi a fülébe, hogy veszélyes csoport működik itt a faluban. Az egyik leterített összekötőnél jelentést találtak Tűzvirág aláírással, sőt azt is határozottan állítja, hogy a közelben rendszeresen működik egy adó-vevő. Kalocsai: Adó-vevő? Lehetetlen! Alezredes: Valóban lehetetlennek tartod? ... Ha az ember végigmegy a falun, nyugodt, békés népet lát. Ha itt-ott nem mutatkozna egy-egy katona, azt hihetné, hogy nincs is háború . . . Csak attól tartok, hogy a németek felforgatják az egész falut, átkutatnak minden házat, és... rábukkannak az adó-vevőre. Egyébként az őrnagy még a mai nap folyamán megkapja a bemérő kocsit. Kalocsai: Most már valóban nem babra megy a játék. Alezredes: (hosszú fontolgatás után). Tudod, mit mondok én néked? Őszintén, szívből örülnék, ha az a készülék valami csoda folytán a rendelődből az én szobámba repülne. Kalocsai: (mint akit tetten érnek). Ezt nem gondolhatod komolyan, alezredes uram?l Alezredes: A legkomolyabban gondolom. Egyrészt: még ő sem annyira agyafúrt, hogy az én szobámban kutasson utána, másrészt: saját magamat is tehermentesíteném. Most már érted a kérdés lényegét, és elhiszed, hogy a legkomolyabban gondolom? Kalocsai: Igen. Elhiszem. Kató: (a rendelő felől belép). Doktor úr, kérem, beteget hoztak. Kalocsai: Azonnal megyek. Bocsáss meg, kérlek... (Kimegy). Alezredes: Menj csak. (Katóhoz). Várjon csak, kislány! Kató: Tessék! Alezredes: Figyelem és csodálom magát, Kató... (A lányhoz sétál, közben Pistára tekint, dühösen legyint). Tudja-e, hogy percről percre szebb? Kató: Kár, hogy nem reggel tetszett mondani: egész nap szép lettem volna. Alezredes: Nézzen szépen a szemembe, és én megmondom, hogy szerelmes-e! Kató: Nem vagyok én olyan, alezredes úr. Ha cseléd is az ember, lehet tisztességes. Alezredes: (katonásan, pattogón). Ne értsük félre egymást, kislány: nem azt mondtam, hogy tisztességtelen! Pihenj! Pardon... És hogy állunk a hazafias érzésekkel? Kató: (kihúzza magát, fölveti a fejét). Keményen, alezredes úr! Alezredes: (mosolyogva). Helyes, nagyon helyes... Hanem a doktor úrnak alighanem segítségre van szüksége. Leléphet, pardon! Kató: Máris rohanok! (Kiviharzik). Alezredes: (szokatlan ellágyulással). Derék teremtés... csak az a baj, hogy megöregedtem... (Ismét Pista esik a látószögébe). Te csak ülsz, ülsz itt, fiam, mint egy nagy fatuskó, és csak nézel, bámulsz azzal a nagy bamba szemeddel... Neked vécére sem kell kimenned? ... Nem? ... Hát nem! Csináld össze magad! Főjegyző: (50 év körüli, csupa mosoly, alázatos szolgálatkészség). Csakhogy megtaláltalak, László bátyám! Alezredes: Miért, már másutt is kerestél? Főjegyző: Igen... azaz nem, kérlek alássan. Alezredes: Előbb lihegd ki magad! Főjegyző: Igenis, kérlek alássan, kilihegem. Alezredes: A kommunisták névsorára van szükségem. Főjegyző: (ijedten). Kérlek alássan, szerény véleményem szerint, ezt... hogy úgy mondjam... Alezredes: Fütyülök én a te szerény véleményedre, „kérlek alássan“, vannak kommunisták a faluban vagy nincsenek?
