Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - Lovicsek Béla: Tűzvirág (Színmű három felvonásban)
Főjegyző: Hát hogy is mondjam, kérlek alássan, vannak, de öregek, tehetetlenek, ők, hogy úgy mondjam .. . Alezredas: Nem érdekel. Neveket kérek! Főjegyző: Kérlek alássan, én ... egyszóval... Alezredes: [gúnyosan). Te félsz, „kérlek alássan“? Főjegyző: Fé'ek... igenis félek, kérlek alássan... Egyesek már pakolnak a faluban, elmenekülnek, ha baj lesz ... T*3 is, hogy úgy mondjam: elhúzod a csíkot, kérlek alássan, de én én nem mehetek sehová. Mivel, mire? Hogy éhen haljak valahol, vagy itt verjenek agyon, egyre megy. Igenis félek, kérlek alássan. Nekem itt kell élnem továbbra is a parasztok közt, és ha én most... hát érted, alezredes uram!? Alezredes: (engedve feszes keménységéből). Meglep az őszinteséged. Eddig gyáva kukacnak hittelek, bár eztán sem tartlak valami nagy hősnek... Egy dolgot azonban meg kell értened: én csak átadom a felsőbb erő parancsát, s a parancs végrehajtásáért mindketten felelősek vagyunk. Vegyél elő papírt, ceruzát, és írd le a neveket. Becsületszavamat adom, hogy erről nem fog tudni senki. Ne félj! Semmi okod rá. Főjegyző: (megfogja őt az emberséges hang. Meglepetten néz, majd nagyot nyel). Ahogy parancsolod, kérlek alássan. (Papírt, ceruzát vesz elő, az asztalhoz ül és írni kezd). (Az utcáról menetelő katonák éneke hallatszik be: „Majd ha egyszer vége lesz a sok-sok szenvedésnek..stb. Távolodásukkal az énekszó egyre halkul, végül teljesen elhal. Az alezredes az ablakból nézi őket. Gondterhelt az arca). Alezredes: Kész? Szakaszvez.: (belép, feszes vigyázzba merevedik). Alezredes úr, Kőváry szakaszvezető alázatosan jelentem, a német parancsnokságra kéretik! Alezredes: A kocsim? Szakaszvez.: Az épület előtt áll, jelentem alázatosan! Alezredes: Köszönöm, leléphet! (A szakaszvezető tiszteleg és elmegy. A főjegyzőhöz határozottan, de nem durván). A hivatalos jelentésnek egy órán belül a német parancsnokságon kell lennie! ... Estére együtt mulatunk, ha valami nem jön közbe. Szervuszl (El). Főjegyző: (megtörölgeti a homlokát, feláll, tétován körülnéz, Pistára téved a pillantása). Mit szólsz te ehhez, barátocskám? ... Neked a legjobb, én meg látod, jó kutyaszorítóba kerültem... Ha ép bőrrel megúszom, veszek neked egy hallókészüléket. Bizony veszek... Ha valaki a füledbe ordít rajta, újra megsüketülsz... (Fölnevet). Ez jó, mi?... Most mit csináljak?... Legjobb, ha iszom valamit erre a nagy ijedtségre ... (Az italos szekrényből konyakot, poharat vesz elő, tölt, iszik egyszer, kétszer, háromszor. Negyedszer is inna, de a belépő Erzsi asszony megzavarja). Erzsi a.: Egészségére, főjegyző úr! Főjegyző: (hirtelen felhörpinti az italt). Komisz ez a novemberi idő: sár, latyak, köd ... megérzi a köszvényem ... Erzsi a.: Fiatal ember létére köszvényre panaszkodik, nem szégyelli magát!? Ejnye, főjegyző úr!.. . Fogyassza csak, ha ízlik! Főjegyző: Valahogy most jólesik... (Gyorsan felhajt egy újabb pohárral). Erzsi a.: Most már a jó töpörtyűs pogácsa is lecsúszna utána. Főjegyző: (beleszimatol a levegőbe). Érzem a fenséges illatát! Csak azért a sok jó és ínyenc falatért irigylem a doktort, amivel nap mint nap traktálja őt. Erzsi a.: Ne cigánykodjék, anélkül is hozom a pogácsát. Főjegyző: Nem, nem, inkább magam megyek a konyhába! (Gyorsan felhajt még egy kupicával, és Erzsi asszonnyal el). Kató: (beóvatoskodik a szobába): Mi van? Pista: Ott a névsor az asztalon. Gyorsan, itt a papír, ceruza, írd... (Feláll, nagyot nyújtózik). Lemásoltad? Megyek, szólok a Suchy bácsinak, hogy értesítse a többieket is, és azonnal tűnjenek el a faluból! Kató: (átnyújtja a papírt). Siess és vigyázz! Légy nagyon óvatos. A szobámon át menj el! (Az asztalon tesz-vesz). Pista: Minden tagom elzsibbadt. Jót is tesz egy kis mozgás. (Kisiet).
