Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - FIGYELŐ - Mészáros László: Keskenyebb út (Ordódy Katalin regényéről)
keskenyebb út (Ordódy Katalin azonos című regényéről és az utak lehetőségéről) 1. Az utak útvesztőjében Az ember mindenekelőtt térben és időben determinált. Természetéből adódóan azonban szembeszáll még ezekkel a végtelen meghatározó tényezőkkel is. A gyalogló ember sebességétől a szuperszonikus repülőgépek sebességéig vezető út ennek a szembeszállásnak a történetét jelenti. Napjainkban egyre vitathatatlanabb tényezővé válik az emberi aktivitás kozmoszalkotó jelentősége is. A sebesség növelésével aztán megváltozott a tér ikerpólusának, az időnek a dimenziója is. Míg nagyapáink számára százszor is meggondolandó nagy probléma volt egy-egy út Bécsbe vagy Pestre, ma már ez térben és időben egyáltalán nem jelent megkötöttséget. Experimentálisán a Föld bármely pontja órák, napok alatt elérhetővé vált. Korunk emberének általános helyzetét Tóth László így fogalmazta meg: „talpad alatt ezer út.“ Az utak térbeli szerteágazását természetesen hűen követi a társadalom struktúrájának a bonyolódása is, tehát az „ezer út“ a társadalom terében ezer sorsot jelent. A térben is megkötött középkori ember sors-lehetősége ugyancsak szigorúan meghatározott volt; a tudás, a mesterség, cím, vagyon stb. apáról fiúra szállt. Korunkban azonban „azzal kell majd számolni, hogy minden nemzedék a maga élete folyamán többször átépíti majd a civilizáció feltételeit és az emberi élet struktúráját“ (R Richta: Válaszúton a civilizáció). Ez a megváltozott világ ezzel kapcsolatban mindenekelőtt a választás, a döntés terén zúdított nehezen elviselhető terhet az ember nyakába. Merre, merre, merre? Az öntudatra ébredt embernek (egyéniségnek) alig van ideje körülnézni, és máris választania kell, el kell indulnia egy úton, mert az idő sürget, s nagyon, nagyon könnyű lemaradni. A világűrnek is az idő a magva, s az idő az egyén életében még sorsdöntőbb szerepet játszik. Az időben élünk (konkrét társadalmi, civilizált időben) és a perspektívák fölfedezése után az ember lehetőségeket keres, választ és teremt. De ezt a választást nem lehet halogatni és visszaidézni. A választott úton el kell indulni, hogy elérhessünk valahová, hogy élettel tölthessük ki az időnket. Vagyis a választott sorsot vállalni is kell, s nem lehet minduntalan visszakozni, visszakanyarodni a válaszúira. A választás természetesen nemcsak azért nehéz, mert ezer az út, hanem azért is, mert minden út jellegzetesen más és más. A modern szociológia és társadalomlélektan minden bizonnyal szolgálna néhány kritériummal ezeknek az életutaknak (sorsoknak) az osztályozására, de a köztudat megelégszik egyetleneggyel: hová visz az az út? Az életbe? A veszedelembe? A dialektikához hűen, az utak jellemzése ellentétes: a tágas, kényelmes út nem az életbe visz, hanem a veszedelmekbe, a pusztulásba, és a keskenyebb út nem a veszedelmekbe vezet, hanem az életbe. Mert az élet maga az ÜT. A keskenyebb út kényelmetlenebb, nehezebb ugyan, de messzire vezet. A széles úton viszont horizontálisan is sokat lehet és kell mozogni, és ez az energiavesztés figyelő
