Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Lovicsek Béla: Tűzvirág (dráma)
Erzsi a.: Nem mondhatnám. Ellenkezőleg: vidámnak látszott. Egy szelet csokoládét is nyomott a markomba. Alezredes: Nem hagyott üzenetet? Erzsi a.: Nem... De hiszen még itt van... {Fejével az ebédlő ajtaja felé bök). A nagyságos asszonnyal társalog. Alezredes: Az más... (Eltűnik). Kalocsai: (orvosi táskával a kezében sietve jön). Nem keresett senki, Erzsi asszony? Erzsi a.: Nem .. . Mintha egész úton futott volna . . . Kalocsai: Senki, senki? Erzsi a.: (furcsán néz). Nem, senki... de mégis: a postás hozott néhány levelet. Az íróasztalára tettem. Kalocsai: Köszönöm! ... Suchy bácsi sem járt itt? Erzsi a.: Múlt héten a fát összevágta, mit keresne Itt? Csak a szilvóriumot pusztítaná. Kalocsai: (bekapcsolja a rádiót, indulókat játszik, italt vesz elő, iszik, rágyújt, jár fel s alá, Erzsi asszony csak nézi, nézi). A feleségem? Erzsi a.: Az ebédlőben szórakozik a német tiszt úrral. Kalocsai: (láthatóan ideges, iszik): Régtől? Erzsi a.: Ahogy elment a doktor úr, rögtön jött... Egy hét óta mindennap megjelenik, van úgy, hogy kétszer is. Kalocsai: Elmehet, Erzsi asszony. Erzsi a.: Baj történt, doktor úr? Kalocsai: Tessék? ... Baj? ... Nem, nem történt semmi. Erzsi a.: Már azt hittem... Nem kér egy kávét, doktor úr, úgyis kell főznöm az alezredes úrnak. Kalocsai: Köszönöm, nem kérek ... A cselédszoba rendben van? Erzsi a.: (elmenőben az ajtóból). Rendbe hoztam, tiszta ágyneműt is húztam fel. (Kimegy). Alezeredes: (Megjelenik a lépcsőn, lassan leballag). Egymagadban iszogatol, doktorkám? Kalocsai: (lehalkítja a rádiót). Betársulhatsz, alezredes uram, tölthetők? Alezredes: Kérlek, feltéve, ha nem kevertél bele mérget... Egészségedre! ... Mit mond a rádió? Jó híreket? Kalocsai: (gunyorosan). Győzedelmeskedünk az egész vonalon! Alezredes: Igen... Rommel öngyilkos lett... az oroszok elfoglalták Belgrádot, Kolozsvárt, Baját, Debrecent... és Szálasi... (Legyint). Szálasi meg hatalmaskodik, még túlzásba is viszi. Ebben a helyzetben veszélyes játék. Kalocsai: Mire gondolsz, alezredes uram? Alezredes: Az akció reakciót szül ... Itt van például a Petőfi brigád. Egyre nagyobb területre terjed ki a ténykedésük, kapcsolatot teremtettek a szlovák partizán- egységekkel, közös akcióik bizony elég súlyos gondot okoznak a német hadvezetésnek, így aztán nekünk is. Mit gondolsz, miért küldték nyakamra a német őrnagyot az egységével? Kalocsai: A parancsnokság nyilván elégedetlen a ténykedéseddel. Alezredes: Helyzetünket az is nehezíti, hogy hadseregünkben a fegyelem erősen meglazult, s itt-ott a bomlás jelei mutatkoznak. Hogy csak egy példát mondjak: katonáink százával állnak át a szlovák partizánokhoz, egyre több a katonaszökevény, a parancsmegtakadás... és Szálasi mind dühödtebben hajszol bennünket újabb kalandokba. Egészségedre! Kalocsai: Egészségedre!... (Isznak). Ezek szerint nem valami rózsás a helyzet. Alezredes: Hivatásos katona vagyok. Nem szabadna így beszélnem. Nem is beszélnék, ha nem bíznék benned. Az az igazság, doktor, hogy ismét rossz lóra tettünk, mint már annyiszor a történelem folyamán. Csak sodródunk, sodródunk a piszkos árral, és nincs akaratunk, de tán erőnk sem biztos partra vergődni... Kalocsai: A történelmünkért azért talán mégsem kell szégyenkeznünk. Hogy csak két dolgot említsek: az 1848-as szabadságharc vagy az 1919-es Tanácsköztársaság. Melyik közép-európai nép ...? Alezereds: (közbevág). Ez a kérdés más lapra tartozik. Ezt a gondolatot jobb lenyelni és elhallgatni. Veszélyesek. És csúnya, nemkívánatos helyzetbe sodorhatják az embert.
