Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Lovicsek Béla: Tűzvirág (dráma)
Szakaszvez.: Naplemente! Ha lenne zsebkendőm, elbőgném magam! ... Hát csak csicsereg] kislány. Közlegény: Ne törődj vele, nem ért a költészethez! Inkább kössünk békét. Kató: Azon ne múljék: szent a béke! (Mindhármain fölnevetnek). Suchy b.: (bögre vízzel a kezében előjön). Hamar visszatértek a vitéz urak. Szakaszvez.: A virág szaga csalogatott vissza. Suchy b.: Miféle virágé? Szakaszvez.: Hát a barackvirágé. Suchy b.: No fene, jól felhajthattak valahol. Közlegény: Lám, nem hiába várt, öregapám, csak egy kis hiba csúszott a számításába: a mesebeli herceg helyett hercegnő érkezett arany nélkül. Bár meglehet, hogy értékesebb az aranynál. Suchy b.: Ráhibázott: az én Katőkám keze bizony aranyat ér. Igaz-e, kislányom? Kató: (tettetett szégyenkezéssel). Azt majd a doktor úrék döntik el, bácsikám. Közlegény: Te leszel az új szobalány? Kató: Mit szól hozzá: én! Szakaszvez.: Akkor szüret! Mi is a doktor úr lakása körül tanyázunk ... Aztán néha- néha egy kis jófajta itallal meglephetsz ám, mert van neki dögivei. Kató: Kivagyok én magukkal a vízből. Máris hasznot akarnak húzni az ismeretségből. Nem szoktam meglopni a gazdámat. Debrecenben sem toptam meg a közjegyző úrékat. Közlegény: Debrecenből jössz? Kató: Onnan bizony. Szakaszvez.: Miért hagytad ott az úrékat? Kató: Miért, miért, mintha nem tudná! Szakaszvez.: Honnan a csudából tudhatnám?! Kató: Tényleg nem tudják, hogy Debrecent már elfoglalták az oroszok? ... Az úrék elmenekültek, én meg idejöttem. Csak azt nem tudom, innen hová menekülök, ha az oroszok ide is elérnek. Szakaszvez.: Annyira félsz tőlük? . Kató: No, hallja, nem nekik nevelt föl engem az édesanyám! Közlegény: Szerencséd, hogy velünk hozott össze a sorsod. Majd mi megvédünk. Kató: (huncutul). Tényleg?... Hát akkor erre iszom egyet! (Felhajtja a bögre vizet). (Valahol a színesedő lombok között fütyülni kezd egy madár: gyönyörűség hallgatni). Suchy b.: Az én madaram! Néhány hét óta mindennap ideköszön nekem. (Megemeli a kalapját). Köszönöm az üdvözletét, köszönöm! Közlegény: Jó magának, öregapám, a madarak nyelvét is érti. Olyan, mint egy álmodozó kamasz... (A távolból robbanás morajlik fel, mire a madárfütty elhal). Kató: Ügy látszik, errefelé is háború van ... Függöny Első felvonás — második kép Szín: dr. Kalocsai János lakásának nagy hallja. Bal oldalon két ajtó: egyik az ebédlőbe, másik a folyosóra, illetve a cselédszobába és a konyhába nyílik. Jobb oldalon sötét, pácolt fából lépcső vezet az emeleti részre. A bal sarokban utcára néző ablak függönnyel. A falakon néhány értékes festmény. Berendezés: kanapé, dohányzóasztal, fotelok, italszekrény, rajta rádiókészülék. Erzsi asszony, a szakácsnő tesz-vesz, porronggyal a kezében törölget, az alezredes félúton van fölfelé a lépcsőn. Megáll. Alezredes: Főzhetne egy jó erős feketét, Erzsi asszony. Erzsi a.: Nagyon sürgős? Alezredes: Fejezze be előbb a törölgetést... Nem kerestek? Erzsi a.: A német tiszt úr. Alezredes: Dühös volt?
