Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Lovicsek Béla: Tűzvirág (dráma)
Kató: Virág? Suchy b.: Az bizony. Kató: Maga a Suchy János bácsi? Suchy b.: Arra a névre hallgatok. Honnan tudja? Kató: Tudom ... Szeretem a virágot. Suchy b.: Virágot? Kató: Igen. Különösen a tűzvirágot! Suchy b.: Tűzvirágot? . .. Akkor helyben vagyunk. Kató: Kicsit megkéstem. Suchy b.: Aggódtam. Kató: Az erdőszéli bokrokban lapultam. Láttam itt egy férfit, később két katonát, vártam, hogy elmenjenek. Suchy b.: A közlegény a mi emberünk, benne megbízhat. Az a férfi meg a doktor úr volt. Maga után érdeklődött. De ha megbocsát, tegezni fogom, mert mégiscsak rokonlány, ha távoli is, hiszen érted? Kató: Természetesen ... Milyen ember a doktor? Suchy b.: Mint a falat kenyér. És megbízható. Bár az utóbbi időben iszik. Erzsi asszonytól, a szakácsnőjétől hallottam. A felesége ... hogy is mondjam... valami gyárosfélének a lánya, fennhordja az orrát, meg aztán ... A tűzszerész mikor jön? Kató: Éjféltájban kell ideérnie. Reméljük, semmi nem jön közbe meg abban is reménykedünk, hogy sikerül előkészíteni a nagy akciót. Egyelőre magához jön, aztán majd meglátjuk, mit tehetünk... Szóval én a János bácsi távoli rokona vagyok, Debrecenben cselédeskedtem a közjegyzőéknél, akik az oroszok elől menekültek. Az igazolványaim rendben vannak, Kovács Kató a nevem. Suchy b.: A nagy akció a viacjukt lesz? Kató: Igen... És hát a rádióösszeköttetés megteremtése a mieink és a szlovák partizánok között: utasítások vétele, jelentések továbbítása ... Suchy b.: Hát azt ki csinálja? Kató: Én. Suchy b.: Nem félsz? Kató: (kitér a válasz elől). Kaphatnék még egy kis vizet? Szomjas vagyok, és valóban Jobb a pezsgőnél. Suchy b.: Hogyne... rögtön hozom... modtam én, hogy finom... (Eltűnik az ajtó mögött). (Közben a szakaszvezető és a közlegény visszafelé jövet megpillantja a lányt. Megállnak a kiskapuban, majd bejönnelk az udvarba). Szakaszvez.: (körbe-körbe járja a lányt, az meg csak lóbálja maga előtt kis batyuját, a közlegény szótlan szemléli, cigarettára gyújt, a szakaszvezető kitolja homlokából a sapkáját). Hontían a csudából cseppentél ide, angyalkám? Kató: Egyenesen az égből... Mit mustrálgat rajtam annyira, kapitány úr, talán bizony kilóg a oaikkos szoknyám?... (A közlegényhez fordul). Maga meg becsukhatná a száját, hallja-e, mert beleszemtelenkednek a legyek! Közlegény: (fölnevet). Jól felvágták a nyelved, nyuszika, de isten bizony jól áll nekedl Kató: Nyuszika?... Mért lennék én nyuszika?! Közlegény: Nem tetszik? Mondhattam volna azt is, hogy!... Ekkora bölcsességet: repedt sarkú! Ki se nézné magából az ember! Szakaszvez.: Lassú víz partot mos! Kató: Sokra is vitte vele: egyetlen árva 'krumplivirág se virít a hajtókáján, no hiszen! ... Különben lehetett már ezredes is, csak közben lefokozták, igaz-e, kis- katona? Szakaszvez.: (láthatóan tetszik neki a talpraesett, bátor lány). Te, te almavirág! Kató: Micsoda? Szakaszvez.: Olyan szép vagy, mint az almavirág. Kató: Könnyű kicsúfolni a szegény ember gyerekét. Hogy felvágnak, mert puska van a vállukon. Közlegény: Neked semmi sem tetszik? Tudod te egyáltalán, milyen szép az almavirág? Bár nekem a barackvirág jobban tetszik. Nem hiszed? Tudod, a barackvirágban rejtezik a húsvét, a fecskecsicsergés, a naplemente ...
