Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Beke Sándor: Az égigérő fa alatt (Tanulmány a Csongor és Tünde eredetéről)
AZ ARANYALMA TITOKZATOS ELTŰNÉSE Mirigy Légy figyelmes az éj, ha jő, Érni kezd a fán az alma, S mint egy most szült lánykafő Oly arannyá duzzad halma. Mégis ebben agg apádnak És anyádnak haszna nincsen; Mert bármennyien vigyáznak, Bájszellő kel éj felében, Melytől a szemek lehúnynak. S reggel a szedett fa áll, Mint a puszta tüskeszál. Hontmegyei16 változat szerint az aranyalmafát éjjelenként tizenhárom holló lopja meg. A harmadik éjjel a tizenharmadik holló szép leánnyá változik, ez Tündér Ilona. A virrasztó királyfival megszeretik egymást. A csécsényi17 mesében meg nem nevezett számú hollók hordják el az aranykörtét. Ezek egyike harmadik éjjel szép leánnyá változik, aki Tündér I 1 o- n a, a tündérek királynéjának a lánya. Halljad úrfi, mely gyanúm van: Innen tündér szép leányzó, Aki e fát ülteté tán Hordja vissza, mint sajátját, Az arany gyümölcsöt is. MIÉRT TŰNIK EL T1ÜNDE? MIRIGY BOSSZÚJA MIATT! Mirigy De mi ez, mely ritka fény? Fenn ragyognak már az almák. S a szerelem puha ágyán, Hah, ott szunyád a tündér lány. Dús aranyló hajazatja A szép ifjat elborítja. S boldogságot álmodik. Nem, nem, ezt nem nézhetem. A bosszú hajt és kajánság, Szép hajában kárt teszek. (Mirigy lopva közelít Tündéhez, s hajából egy fürtöt levág) Megvan. Megvan! e hajakkal Elborítom lányomat. Csongor Tünde, nem maradsz tovább? Tünde Csongor, nem lehet, bocsáss. Csongor Még alig szenléltelek, Hű szerelmem hajnalát, Rózsabokrát vágyaimnak Rég óhajtott kincsemet, S ösmeretlen karjaidtól, Még nem ízlett csókjaidtól. Elszakasztom szívemet. Csongor Ajkad hajnalló egén Ily halálszó zúg-e Tünde? Tünde Ah bocsáss, nem késhetem. 16 uo. 17 uo.
