Irodalmi Szemle, 1973

1973/7 - Beke Sándor: Az égigérő fa alatt (Tanulmány a Csongor és Tünde eredetéről)

Mirigy karma mint ág

Tündérhonban üdlakon Virrad ékes hajnalom;

„Volt a világon egy öreg király és királyné, már közel álltak a halálhoz, és gyermekük nem volt. A palotájuk mellett egy szép, sima jegenyefa állott, melynek teteje az égig nyúlt fel.“12

A mese többi változata szerint is a fa általában a király udvarában van, vagy pedig egy bizonyos magas hegyen, (az oldalai különböző színáek), amely csaknem az égig ér.

A tárgyalt résszel kapcsolatban lényegesnek tartjuk megjegyezni, hogy a kritikusok a bírálatukat vagy recenziójukat általában azzal kezdték, hogy nem tudni, kicsoda Csongor, jobban mondva kérdéses, árva-e vagy vannak-e szülei. Pedig kétségtelen, hogy Csongornak idős, „agg“ szülei vannak; az ő kertjükben van a fa, s Mirigyet is ők kötöztették a fához. Az is tény viszont, hogy Csongor a darab folyamán valóban nem találkozik szüleivel, csak beszél róluk.

AZ ALMA IFJÍTÖ EREJE TÜNDE MEGJELENÉSE

Mirigy

Érni kezd a fán az alma 3 mint egy most szült lánykafő Oly arannyá duzzad halma. Mégis ebben agg apádnak És anyádnak haszna nincsen;

S most, aranyfa, jöjj velem, Ifjúságnak drága fája,

Tán lehull a kor homálya, Almádat ha ízlelem.

Csongor

Ah, tán ez, kit szívdobogva Vártam annyi hajnalon?

Ah, tán ez, kit szívdobogva Vártam annyi hajnalon?

„A király egyszer azt álmodta, hogy ennek a jegenyefának a tetejében van két alma, amelyből ha ő és felesége ennének, attól megfiatalodnának, s élnének még kétszer annyit, mint amennyit már idáig éltek.“13

Az ég'’érő fa a mese többi változata szerint is ifjító erejű almát terem (vagy nem ismerik a gyümölcsét).

Ah, de mit tekint szemem

Hattyú szállá távol égből Lassú dal volt suhogása, Boldog álom láthatása,

S most, mint ébredő leány, Ringató szél lágy karján, Ogy közelget andalogva;

Egy szajáni mesében14 hét hattyú száll a csodás termetű fára, ez Tündér Ilona. Egy besenyőteleki mesében15 e világfáról három galamb száll a nyáját őrző kondáshoz. Egyikük szép leánnyá változik. Megszeretik egymást. A kondás eldicsekszik a lány szépségével, s csak a világfán találkoznak újra.

12 A vasorrú Indzsibaba — kárpátukrajnai népmesék 154. old.

13 Uo.

14 Dr. Berze Nagy János: Égigérő fa. Magyar mitológiai tanulmányok. Pécs, 1958. 231. old.

15 Uo.