Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Beke Sándor: Az égigérő fa alatt (Tanulmány a Csongor és Tünde eredetéről)
De van ennek a szférának egy kiemelkedőbb pontja is, és Csongor nem lúd ellenállni a vágynak, hogy erre is fellépjen. „lm, de itt a hármas útvég, Mint varázskör áll előttem. A kívánság, a reménység, Int, von, öszönöz, belépnem. (Fellép a hármas útra) Hah! mely tekintet! Egy raj a világ, A legkisebb por, mint él, mint mozog, S mi vándor arcok jőnek itt elém?“ Ebből az emberi rajból kiválik egy arc, egy figura, és Csongor irányába tart. „Az új világnak minden partjai Ösmérnek engem és hajóimat. Mégegyszer ennyi! és a fél világ Kincsét zsebemben hordozom. Mi lesz még zárva ennyi báj előtt!“ Csongor szerencsés találkozást remél. A Kalmár bizonyára útba tudja igazítani őt Tündérhon felé. De hamarosan kiábrándul a választól: „Itt van zsebemben a tündér világ, Itt láthatod meg, jersze, légy búvár.“ A Fejedelem válik láthatóvá — a megnevezhető és megnevezhetetlen istenekkel perel, hogy földünket miért nem alkották nagyobbá, mert így kevés a meghódítható terület. — Csongor ezúttal a Fejedelemtől reméli a bizto, választ. „Tündérhon ott van, ahol én vagyok. Ha feltalálod, meghődíttatom, S rabságra fűzöm minden emberét“ — hangzik a kemény válasz. Csongor ismét csalódik, kincs és hatalom rajta nem segíthet. Mi van még? A tudomány! A tudós megjelenése sokat ígérő: „Mindent tudok már, mindent“ — hivalkodik. A kíváncsi Csongort végül is megfosztja az őt éltető reménytől, amikor kijelenti: „Költők világa, szép tündérvilág Mi kár, hogy álom, gyermeknek való.“ Csongorra a lesújtó válasz nem végzetes, mert a reményen kívül egy hatalmasabb erő hajtja őt — a szerelem. S a fennkölt érzéssel, az igazi humánummal nem egyeztethető össze a kapzsiság, a féktelen hatalomvágy, a mindent kiforgató száraz szofisztika. „Egyik mint bálványt, hitvány port ölel, A másik rommá tenné a világot, Csakhogy fölötte ő lehessen úr, S ez a legszörnyebb mindenek között: Mint a halál jár élő lábakon, És puszta sírt hord hő kebel helyett, Oh szerelem, gyújts utamra csillagot, S te légy vezérem Tündérhon felé.“ Balga jelenik meg. — Jajgat, siránkozik, mert elszakadt a madzag, amivel felkötötte magát. Böske, hitvese is elhagyta őt. — Csongort felismeri, hiszen az ő udvarában
