Irodalmi Szemle, 1973
1973/1 - Párkány Antal: Az új hazában (Részlet a szerző „Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben” című monográfiájából )
fedezetről gondoskodott egy alapos revízió keresztülvitelére és 1925. szeptember 1-én megindította az újjárendezés munkáját.“84 A revíziós munka első eredménye az volt, hogy a levéltárat az új városház épületébe költöztették. A munka nehezebbik fele, a levéltári anyag csoportosítása és rendezése csak ezután következhetett. Sas Andornak — elsődlegesen — használhatóvá kellett tennie a levéltárat, mert ennek az intézménynek a feladata a dokumentumanyag nyilvántartása, őrzése, valamint tudományos és gyakorlati felhasználásának biztosítása. A Lajstroma a Városi Levél-tárjában lévő Leveleknek címet viselő kéziratos könyv a levéltár legrégibb öt iratcsomó-darabjának a leltárát tartalmazza. „Az I. faszciklus tartalmazza az 1—11 számú iratokat 1376-tól 1494-ig, a II. faszciklus a 12—38 számú iratokat 1507-től 1589-ig, a III. faszciklus az 59-től 95-ig terjedő számokat 1734-től 1793-ig. A II. faszciklusba utólag külön számjelzéssel behelyeztek 5 kéziratot, s az V. faszciklus az 1458-tól 1824-ig terjedő időből l-től kezdve számozott 13 okiratot tartalmaz.“85 A városi levéltár törzsgyűjteményét 115 eredeti kézirat, 1 másolat és 1 fordítás alkotja, melyből az 1925-ben végzett rendszerező ellenőrzés során 18 kézirat hiányát állapították meg. Különböző helyekről később az elkallódott iratok is megkerültek, s így a régi katalógus alapján akkor még egyezett a legrégibb dokumentumok leltára. Nem rendelkezünk adatokkal a levéltárat a második világháborúban ért károkról. A könyv egyes fejezetei részletesen foglalkoznak a levéltár oklevélgyűjteményeivel, protokollumaival és különféle egyéb ügyirataival, statisztikáival, a régi történetírók és geográfusok Munkácsról írt véleményeivel, a város történelmi sorsával és levéltárának értékelésével. Függelékként a levéltár regesztáit, a munkácsi váruradalomhoz intézett kérvények jegyzékét és végezetül a mellékleteken közölt oklevél-, térkép-, urbáriumcímlap- és pecséthasonmások leírását és eredeti szövegét találjuk a könyvben. A rengeteg feltárt eseményből, a még több számszerű adatból — minimálisra tömörítve is a leglényegesebbet — csak az általános érdeklődésre is számot tarthatót emelhetjük ki. Az érdekesség szempontjából: a sorrendi elsőbbség az 1376-ban kiadott oklevélé, melyben „Erzsébet, Magyarország és Lengyelország királynője, engedélyt ad ezen írásban az ő Munkács nevezetű községének (villa), mely a hasonló nevű vár alatt fekszik, illetőleg a községben élő telepes jövevényeknek, hogy a munkácsi parochia védőszentjének, szent Márton mártírnak képével pecsétet vésessenek s ezzel írásos szerződéseket, különösen szőlők adás-vételi okmányait megerősítsék. A város jövevény polgárai (hospites) ezt a pecsétet a többi szabad városok módjára használhatják. Ezen kiváltság-levél Beregszász városából (in civitate Zaz) 1376. május 22.-ről van keltezve.“86 A városi archívumban levő régi okiratokból — a könyv alapján — kitűnik, hogy Munkácsot a 14. századtól a villa elnevezéssel, a 15. században a villa megjelölés mellett egyszer a civitas, egyetlen alkalommal pedig a civitas libera, egyébként mindenütt az oppidum szóval jelölték. Munkács azonban egészen pontosan mégsem soroható be ezekbe a kategóriákba. Kiváltságlevelei alapján ugyan egy mezőváros számára túlságosan széles körűek a jogai, de a város mégis hiányzik a külön rendi csoportot alkotó szabad királyi városok sorából. Munkács a jobbágyfelszabadításig valójában földesúri uralomnak alávetett városi telep volt. Kedvezőbb helyzetét annak köszönhette, hogy a király vagy a királyi család valamelyik tagja birtokolta a várost. Egyébként a városi tanácsnak az egész várost érintő közigazgatási és peres ügyekben szokásos fellebbezési eljárását — vagy hasonló ügyekben hozott ítéleteit — a munkácsi vár parancsnokánál lehetett megfellebbezni. Munkács tehát nem volt szabad királyi város. Ennek ellenére a város polgársága autonómiával rendelkezett a bíráskodás terén, adó- és vámkedvezményben részesült. A város polgári elöljárósága az ott élő nemességre is ki szerette volna terjeszteni az adókhoz és a terhekhez való hozzájárulást. I. Rákóczi György utasításai szerint 84 Lásd a 79. sz. jegyzetet! 85 Uo. 11. 1. 86 Uo. 17. 1.
