Irodalmi Szemle, 1973

1973/7 - Beke Sándor: Az égigérő fa alatt (Tanulmány a Csongor és Tünde eredetéről)

„Leszen most beszédem ifjú Argirusról.“

Tehát itt nem nevezi meg a forrást, s ebből nem is következik, hogy ezt is olaszból fordította. A latinos nevek sem bizonyítanak emellett, mert tudjuk, hogy a XVI. században mennyire divatban volt még a tősgyökeres magyar neveknek is az ellatinosí- tása.“1

Gyulai Pál fent idézett tanulmányának részlete után tegyük fel a kérdést: Mit tudunk a Csongor és Tünde eredetéről?

— Gergely Albert egy olasz krónikából több tündérregét fordított, köztük a História egy Árgirus nevű királyfiról és egy tündér szűz leányról címűt is;

— Vörösmarty ezt használta fel munkája alapjául a Csongor és Tünde megírásához

— hangzik egyértelműen a válasz, holott a kérdés korántsem ilyen egyszerű.

Gyulai Benkő Józsefet idézi, aki — mint olvastuk — azt állítja, hogy „Árgirus históriájának forrását nem ismerjük“2. Az ő nézete szerint a mű azért ment feledésbe, mert nem igaz „az elbeszélés tartalma“. Gyulai sajnálatát fejezi ki, hogy Árgirus forrását nem sikerült eddig még felfedezni, „s ez az oka, hogy ezt is a hazai mondákból merített elbeszélések során tárgyaljuk, holott szoros értelemben nem ■tartozik ide.“3 Gyulai tovább azt állítja, hogy Görgei nem nevezi meg a forrást, s ebből nem következik, hogy ezt is olaszból fordította. Összegezzünk: a forrást nem ismerjük, de a rege nem tartozik szorosan mondáink közé, viszont az sem valószínű, hogy olaszból fordították.

S most nézzük meg egy kiváló Csongor és Tünde-kutató erre vonatkozó sorait- „Maga a mese már genezisében magával hordozta a hajlamokat, melyek kifejlesztésével szimbolikussá nemesedhetik. Eddig csupán az Apuleius Arany számárából jól ismert mondáig sikerült visszavezetni a Csongor és Tünde-mese családfáját. A legújabb mese1 Gyulai Pál egyetemi előadása. A budapesti Színháztudományi Intézet dokumentuma.

! Uo.

3 Uo.

Világfa a szibériai két népművészetben