Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Beke Sándor: Az égigérő fa alatt (Tanulmány a Csongor és Tünde eredetéről)
Beke Sándor 21/ égigérő ia alatt A Csongor és Tünde eredetéről Vörösmarty Mihály drámai költeményének színpadra állítása színháztörténetünk folyamán mindig is problémát okozott a rendezőnek, annak ellenére, hogy a művel kapcsolatos szakirodalom bőven a rendelkezésére állt. A rendezőnek — már ha tudatos alkotóművészről van szó — mindenkor egyik legfőbb feladata, hogy a darab alapos tanulmányozásával párhuzamosan megismerkedjék a művet értékelő és elemző szakirodalommal is, nem hagyva figyelmen kívül a régi szaktekintélyek tanulmányait sem. Az első pillanatban a mi esetünkben is úgy tűnt, hogy a meglevő szakvélemények összevetése, alapos analízise kielégítő választ ad a darabbal kapcsolatos összes kérdésre. Tévedtünk. Kiderült ugyanis, hogy a fő problémát nem a mű és a tanulmányok konfrontációja okozza, hanem az anyag szövetében levő furcsa rejtjelek, szimbólumok, szín- és hanghatások kértek, követeltek és vártak megválaszolást, megoldást Így szükségét éreztük, hogy megvizsgáljuk ezeket a mikroelemeket, és még egyszer utánanézzünk a Csongor és Tünde eredetét kutató tanulmányoknak, anyagoknak is. Ügy véltük, ez az újbóli mélyreásás sok kérdés megválaszolásában segítségünkre lehet. A vizsgálódás elindításához leginkább Gyulai Pál egyik tanulmánya kínálkozott: „Görgei Albert életéről nagyon keveset tudunk. S hogy a Szepesben virágzó ősrégi Görgei családból származott-e, vagy Torna megye Görgő nevű falujától vette-e nevét — meg nem határozhatjuk, valamint azt sem, hogy a század melyik tizedében írta művét, s általában, hogy ki volt tulajdonképpen, mert művei versfőn kívül (melyek őt akkori kiejtéssel Gergei-nek nevezik) sehol semmi emlékezete sem maradt fenn. „História egy Argius nevű királyfiról és egy tündér szűz leányról“ című műve első kiadásában végképp elveszett. Árgirus históriájának forrását nem ismerjük. Benkő József nézete, annak igaztalan volta, az elbeszélés tartalma. Még a XVII. századbeli kiadásokat is jobbadán felemésztette az idő és a mohó olvasók keze. Annál több maradt fenn a múlt és a folyó századból, köztük átdolgo- zottak is, melyek azonban az eredetinek gyöngédsége és költőiségével nem versenyezhetnek. Ez nem első műve Görgeinek, megelőzte azt egy vagy több tündérrege, melyeket — mint maga mondja — olasz krónikákból fordított. Ellenben Árgirus forrását mindeddig nem sikerült fölfedezni, s ez az oka, hogy ezt is a hazai mondákból merített elbeszélések során tárgyaljuk, holott szoros értelemben nem tartozik ide. Másfelől annyira elterjedt ez már a nép közt is és annyira megmagyarosodott, hogy alig jut eszünkbe idegen forrása. — Benkő József nézete szerint jelképes előadása volna az Dacia l'Taján általi meghódításának — s így erdélyi vagy oláh kútfőre vihetnők vissza. De amennyire az oláhok meséi és mondái ismeretesek: azok között a jelen műnek alapja nem találtatik; s itt különösen erőltetett a magyarázat. A bevezetésben előadja Görgei, hogy már sokat olvasott a T>ündérországról, melyeket olasz krónikákból fordított és az olvasóknak mulatságul adott. S így folytatja:
