Irodalmi Szemle, 1973
1973/6 - FOLYÓIRATSZEMLE - —il—: Vladimír Reisel önmagáról és a jelenkori költészetről; Az iniciálék költője; Zdenek Pluhař
folyóirat- szemle Vladimír Reisel önmagáról és a jelenkori költészetről cím alatt közli a Tvorba Petr Hájek interjúját a Slovenské pohľady főszerkesztőjével. Bevezetőjében megállapítja, hogy Reisel költészetének szürrealista kezdetei a lázadás kifejezői voltak a szlovák klerofasiszta állam ellen. A felszabadulás s különösen 1948 februárja után a költő azonosul a szlovák dolgozók céljaival. Legjobb önmagát Spevy sveta (A világ dalai, 1955), a Ďakujem ti (Köszönöm neked, 1957) s főként a More bez obdivu (Apálytalan tenger, 1960) című gyűjteményekben leli meg. Eddigi munkásságának csúcsa a tavaly megjelent Oči a brezy (Szemek és nyírfák) című kötet. — Min dolgozik jelenleg? — hangzik az első kérdés. — A múlt év végén befejezett Szemek és nyírfák című kötetem a Szovjetunió iránti bensőséges szeretetem kifejezése volt. Már évek óta dolgozom egy új köteten, melyet majd Nahota s náhrdelníkom (Meztelenség nyaklánccal) címmel szeretnék kiadni. Sajnos, keveset írok s lassan. Gondolom, eltart egy-két évig, ha nem tovább, míg befejez em. — Mik az irodalmi céljai? — Irodalmi céljaim tulajdonképpen mindig ugyanazok voltak: az ember érzéseire és gondolataira hatni, keveset filozofálni, inkább benyomást tenni az olvasóra. Egyik legutóbbi versemben azt írtam, hogy nem akarok próféta lenni. Nem, az valóban nem akarok lenni, de hiszem, hogy ez az élet egyre szebb lesz, az ember egyre jobb lesz, hogy egyre inkább megilleti majd az „emberi“ jelző. — Kit tart a jelenlegi szlovák és cseh költészet legérdekesebb alakjának? — Nem szeretem ezt a „leg“-et. De a szlovák költők közül nagyrabecsülöm Jozef Mihalkovič költészetét, a csehek közül pedig Miroslav Flórian kissé talán hagyományos, ám nagyon hatásos líráját. Rajtuk kívül persze rengeteg jó költő van itt is, ott is. — Ön szerint hogyan tovább a cseh és szlovák irodalomban? — A cseh és szlovák irodalomnak nagyszerű forradalmi hagyományai vannak: Nezval, Vančura, Olbracht, Novomeský, Jilemnický. Van kire építenünk, van mit folytatnunk. Idő előttinek tartom egyelőre az egyes szerzőkről, művekről szólni. Nagy részükre még csak várunk — fejeződik be a Tvorba interjúja. címmel ír tanulmányt a Tvorba legújabb számában Milan Blahynka az idén Klement Gottwald államdíjjal kitüntetett kiváló költőről, Miroslav Flóriánról. Az Iniciálék című, díjjal jutalmazott kötettel szinte egyidőben jelent meg újra Flórian első versgyűjteményeinek egyike, az Otevrení dűm (Nyitott ház). Ez az új kiadás sokat elárul a szerző fejlődéséről. A költő megváltoztatta a versek sorrendjét, néhányat elhagyott, kettőt más kötetekből vett át, sok költeményt átdolgozott. Ha tudni akarod, hol és hogyan függ össze legújabb költészetünkkel Flórian sajátos lírája, hasonlítsd össze e gyűjtemény két kidását — írja Blahynka. A figyelemreméltó azonban nemcsak az, amit a költő megváltoztatott, hanem azok a versek is, melyek szövegéhez nem nyúlt. Flórian költészete az annyiszor elmarasztalt ötvenes években alakult ki és fejlődött — folytatja a recenzens —, s ama évek egyik pozitív dokumentuma maradt. Az ötvenes az iniciálék költője
