Irodalmi Szemle, 1973
1973/1 - Sas Andor: Madách és Hegel
hittitokra viszi a szót: az Apa és a Fiú viszonyára. Midőn Tankréd a polgároktól szállást kér seregének, nyomban dogmatikus felfogása iránt érdeklődnek nála: Mondd, mit hiszesz, a Homousiont, Vagy Homoiousiont? Az értetlenül állő Tankrédnak Lucifer veti oda, hogy itt eme probléma körül forog minden. Konstantinápolyban a hit külsőséggé válik, a betű megöli a szellemet. ,Die Idee des Geistes — írja Hegel — welche im Dogma enthalten ist, wurde so völlig geistlos behandelť. (432. 1.)* ,ín dem Streit, ob Christus ofxouaioi; oder onoiouaiog sei... hat dér eine Buchstabe t vielen Tausenden das Leben gekosteť. (U. o.) A dogmavitatáson kívül van a keleti hitéletnek még egy középpontja Hegel jellemzésében: az egyházfők civő- dása egymással. Tankréd méltán döbben meg a dölyfös patriarcha első láttára. ,Die Besetzung des Amtes dér Patriarchen zu Konstantinopel, Antiochien und Alexandrien sowie die Eifersucht und Ehrsucht dleser Patriarchen untereinander verursachte eben- falls viele Bürgerkrlege.’ (U. o.) A keresztény hadjáratokban látja Madách is a középkori élet betetőzését, de érzi a bennük rejlő nagy ellentétet. Tankrédnak fáj, hogy sok martalóc lobogtatja a szent zászlót s Hegel is nyomósán utal arra a hitet és egyházi tekintélyt romboló tényre, hogy a keresztesek a .legnagyobb kicsapongások és erőszakosságok’ (439. 1.) útján keresik a szent sírt. ,Mit den Kreuzzügen vollendete die Kirche ihre Autorität: sie hatte... das Prinzip dér christlichen Freiheit zűr un- rechtlichen und unstittlichen Knecktschaft dér Gemüter verkehrt.’ A középkor kimúlása és a felszabadulás Az ember Tragédiájában a megújhodó természettudomány egyik vezéralakja, Kepler körül válik szemléletessé. (Hegel az újkor tárgyalását a Kunst und Wissenschaft als Auflösung des Mittelalters című fejezettel kezdi.) Látjuk Madáchnál a feudális világ megmerevedett formált s a felvilágosodás hajnalát, melybe még belevöröslenek az eretnekégető máglyák. Az átmenet századában, a XVI.-ban, midőn a protestantizmus már kitűzte a szabadszellem zászlaját, végtelenül megsokasodnak a boszorkányperek (Hegel 529. 1.). Látjuk a nemesség és a polgárság ellentétét, a tudomány harcát a babonával, meg a nyomasztó theológiai gyámkodással. Mély és tartalmas eszméje Madáchnak, hogy a Kepler-színben a mathematikai természettudomány kapcsán utal a gondolatszabadság kialakulására. Amint a gondolkodás felleli a külső természet racionális rendjét, keresni kezdi ugyanazt a társas életben is. ,Nun aber ist dér Mensch dazu gekommen, zu erkennen, dass dér Gedanke die geistige Wirklichkeit regieren solle’. (552. 1.) Amint a világszemlélet szakít a babonákkal s az új tudományos igazság elterjed, a társadalmi szemlélet is szakítani fog az előítéletekkel s az avult hagyománnyal. ,Az az igazság — mondja Kepler jós-szava — rettentő, halálos, ha nép közé megy a mai világban.’ Tudjuk, hogy az eddig nyújtott egybevetések merőben analitikus természetűek s a drámai költemény finom szövedékéből egyes szálakat fejtenek ki. De általános méltatás nem is volt a célunk. Oly műalkotás, melynek becse és értékelése annyira •megállapodott, mint Az Ember Tragédiájáé, ép egészének varázsával visz arra, hogy minden kis részében is megbecsüljük. Az amatőr anélkül, hogy a sokszor csodált műtárgyat, mint egészet, szem elől tévesztené, elidőz egy színnél, egy mozdulat * A szellem ideálját, amelyet a dogma tartalmaz, oly tökéletesen szellemtelenül kezelték. A vitában, vajon Krisztus avagy a dei ... az egy betű ezreknek az életébe került. A pátriárkák hivatalának betöltése Konstantinápolyban, Antióchiában és Alexandriában, valamint ezeknek a pátriárkáknak a féltékenysége egymásra ugyancsak sokszor okozott polgárháborút. A keresztes hadjáratokkal véget vetett az egyház a tekintélyének: a keresztényi szabadság elvét a lélek igazságtalan és jogtalan szolgaságává változtatta. A művészet és a tudomány mi»t a középkor felbomlása. Mármost az ember eljutott odáig, hogy felismerje, az eszmének kell irányítania a szellemi valóságot.
