Irodalmi Szemle, 1973
1973/1 - Gyüre Lajos: Két vers
ábrázolásánál, egy motívumnál. A feltételezett hatás csak fokozhatja Madách költői és történeti jelentőségét. Nem nyers kölcsönzésről van szó, hanem nagy művének szervezetébe mélyen belefoglalt elemekről. Ha csak analógiának tekintjük a kapcsolatot, akkor is érdemes az átgondolásra. Madách tehetségének egyik fővonása bámulatos érzék világnézeti élmények megragadására és sűrített kifejezésére. Költői nyelvünkön olyan eszméket szólaltat meg, amelyeket az egykorú bölcseleti próza, fájdalom, csak töredezett nyelven tolmácsol. Nincs módunkban tisztázni azt a filológiai kérdést, hogy Madách olvasta-e Hegelt. AVorlesungen über die Philosophie dér Geschichte* 1837-ben jelent meg s ml sem valószínűbb, mint hogy megfordult a korabeli műveltség magaslatán álló költő kezében. Megismerkedhetett Hegel tanításaival egykorú történetíróknál, akiket átjárt a panloglzmusnak termékenyítő hatása. Az Ember Tragédiájának két kimagasló méltató ja: Erdélyi János és Greguss Ágost Hegel iskolájából kerültek ki. Erdélyi költészetében egyenesen kimutatható az abszolút idealizmus eszméinek nyoma. (A XIX. századhoz c. költ.1). Madách nem Hegelt dramatizálta: Az Ember Tragédiájában sok minden van, ami Hegelnél hiányzik és viszont. De mindkettő a történet átfogására, céljainak, rendjének és tisztulásainak megérzékí- tésére törekszik. Hegel elsősorban az elméletet szolgálja, mégpedig tudományos kizárólagossággal, Madách az életbölcselet szemléletes tájait keresi. Mindkettőnél ugyanaz a fény árad más-más közegen át. Hegelnél egyenes vonalban végigvilágít a múlton, Madáchnál színeire törik. Ha a kiváló lelkek ősi, platonikus rokonsága kapcsolja csupán egymáshoz őket, akkor még fokozottabb büszkeséggel látjuk a bölcselkedő magyar szellem költő-képviselőjét Hegel méltó közelségében. Atheneum Új Folyam; a Magyar Tudományos Akadémia hozzájárulásával kiadja a Magyar Filozófiai Társaság, szerkeszti Alexander Bernát, II. kötet 1. füzet, 1916. * Történetfllozófial előadások. őszi strófák A havas szövi-bontja színeit. Ezüst fátyolén át az ősz derít rá halvány mosolyt. Domb mögött szelíd szellő lábal a bölcs tölgyek alatt, s hol gombát hizlal a csönd odúja, lány-fehéren villognak a nyírfák, s legényes sziklák mellére bújva pirulnak bozontos szederindák. így lobban el bennem is a nyár. Emlékeim piros almáit már érleli a kései napsugár, s homlokomon fehér gyalogutak kaptatnak föl, fénylő havasokra, hova dércsípett tincsek hava hull, s bár még fölgyúl vágyam csipkebokra, már itt az ősz visszavonhatatlanul. szőlőkarók ... állnak a hegy bordái közt, mint a lakodalmi bicska. Gyökerek őrlik a sziklát, hulljon szét apró kavicsra. Az őszi szelek résein félve hull át egy darab nap. Sietős csapással néma ácsok kopjafát faragnak. Gyiire Lajos Ki a jelenkort, mely csak egy darab Időcske s elfolyt mint könnyű hab, Vélné igaz, jó, szép bölcsőjéül Csalódni fogna . . . Az eszme áll, mióta e világ, Felé a kor csak fokról-fokra hág.
