Irodalmi Szemle, 1973
1973/6 - Majakovszkij, Vlagyimir: Vers
Vlagyimir Majakovszkij* szeretett önmagának ajánlja ezeket a sorokat a szerző Négy szó súlyos csapása: „Császárnak a császárét — istennek az istenét“. De hol vár búvóhely a magamfajtára? Hol vesse meg a fekhelyét? Ha olyan kicsi lennék, mint a Nagy Óceán, lábujjhegyre állnék, akár a hullám, ha dagály jöttével a hold tarkóját simogatja. Hol találnék egy olyan szeretőt, ki hasonlít rám? Nem rejt még egyet e morzsányi égbolt alja! Ú, ha olyan szegény lennék, mint egy milliárdos! De telhetetlen tolvaj-lelkem nem éri be pénzzel. Vágyaim zabolátlan hordájához Kalifornia összes aranya sem ér fel. Ha úgy tudnék hebegni, mint Dante vagy Petrarca! Ha úgy tudnék lelkemben egyért is elégni, annak a sírjába szórjátok verseim hamvát! Szavaim, szerelmem díszkapuja alatt büszkén s nyomtalan haladnak át minden idők szeretői. Ő, ha olyan csendes lennék, mint a villám, elgyengülten bolyongó földünket remegve ölelném át, s tán körülfolyna a bánat. *A költő születésének 80. évfordulójára emlékezünk.
