Irodalmi Szemle, 1973
1973/6 - Majakovszkij, Vlagyimir: Vers
Ha teli torokból ordítanék egyetlen hatalmasat az üstökösök — égő végtagokkal a fejük fölött — szomorúságukban lezuhannának. Fénylő szemekkel néznék az éjszakába — ó, ha fénytelen lennék, mint a nap! Földem fagyos ölébe szeretném ragyogni ragyogásomat! Megyek — cipelem súlyos szerelmemet. Milyen lázas és zilált éjben, mily góliátoktól fogantattam, hogy ilyen hatalmas lettem s ily szükségtelen? Tóth László fordítása Könözsi István: Táj
/
