Irodalmi Szemle, 1973
1973/1 - Sas Andor: Madách és Hegel
Qual, dass seine vortrefflichen Absichten und Tadeleien doch ganz erfolglos b leiben.’ (69. 1.)* Luciferre ugyanez a .végtelen bűn- hődés’ van kiszabva.1 De bűnhödésed végtelen leend Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyói, Szép és nemesnek új csirája lesz. Az igazi nagy műtermék az elemző szempontok sokaságát sugallja s ebben hasonlatos a természethez, melyet egyetlen interpretáló eljárás sem tud maradék nélkül átfogni, mintegy kimeríteni. Madách sötét színeket rak fel a történeti képekre s Az Ember Tragédiájának legjelesebb fejtegetői között is van egy típus, melynek az a sajátsága, hogy tekintete a pesszimizmussal teljes részekhez rögződik. De a sötét történeti tónust enyhíti a végjelenet enyhe és engesztelékeny visszatekintése. A befejezést pedig nem szabad elszakítani a történeti színektől, még ha azon a nézeten vagyunk is, hogy Madách eredetisége és a mű súlypontja a históriai jelenetek sorozatában keresendő. Kálmán Mór, akit mint bensőséges lelket, a mennyei keret vallásos eszméi ragadtak meg, theodicaeának nevezi Az Ember Tragédiáját. E megállapítás kimondottan az iskolai olvastatás számára történt elsősorban s a theodicaea fogalmának egyébként is némi scholastikus színezete van. Mégis elfogadható Kármán véleménye abban a fogalmazásban, amint Hegel a maga történeti szintézisét theodicaeának nevezte. Az élet keserű tanulságait valahogy egyeztetni kell a szenvedések lenyűgöző hatalma ellenére sem csorbuló s az emberi gyarlóság és rosszaság minden farkasvermén át is töretlennek maradó értékekkel. Leibnizről azt mondja Hegel, hogy az ő gondviselés-igazoló kísérlete elvont és bizonytalan kategóriákkal történt. A gondolkodó szellemnek a világban előtűnő bűnnel-bajjal való összebékéltetésére talán nincs hivatottabb terület a világhistóriánál. Ennek szemlélete megengesztel. ,Diese Aussöhnung kann nur durch die Erkenntnis des Affirmativen erreicht werden, in welchen jenes Negative zu einem Untergeordneten und Überwundenen verschwindet, durch das Bewusstsein, teils was in Wahrheit der Endzweck dér Welt sei, teils dass derselbe in ihr verwirklicht worden sei und nicht das Bőse neben ihm sich letzlich ge'ltend gemacht habe’ (49—50. I.)2 A tagadás, a gonoszság tehát csak dialektikus tényezője a világnak: élesztője ugyan a történelemnek, de végeredményben nem ő érvényesül benne. Mintegy Lucifer sorsának körülírása ez Hegel nyelvén. A történelem Hegelnél tökéletesedést jelent s épp a korszakról-korszakra tartó haladékony változások folyamata különbözteti meg az embert alacsonyabb és histó- riátlan élőlényektől. Kepler hisz az emberi nem tökéletesedésében: ... fejlődni látom szent eszméimet Tisztulva egyre, méltóságosan, Mig lassan bár, betöltik a világot. 1 V. ö. az Or szavait Luciferhez (XV. szín). 2 V. ö. Madáchnál. Te Lucifer meg, egy gyűrű te is Mindenségemben, működjél tovább: Hideg túrásod, dőre tagadásod Lesz az élesztő, mely forrásba hoz . . . (XV. szín.) * Bottal nem ütlegelik őt minden korban úgy, mint a homérosziban, ám az ő irigysége, az önfejűsége az a cövek, amelyet a testében hordoz, és elpusztíthatatlan, őt rágcsáló féreg az a kín, hogy kiváló szándékai és gáncsoskodásai mégis teljesen eredménytelenek maradnak. Ez a megbékélés csak az affirmatív megismerésével érhető el, amelyben ama negatív alárendeltté és túlhaladottá enyészik el; annak a tudatával, egyrészt ami a valóságban a világ végcélja, másrészt hogy az valósult meg benne, és mellette végül is nem a gonoszság érvényesült.
