Irodalmi Szemle, 1973

1973/6 - Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág — VII.

A családi hagyományok nem őrizték meg elmebeteg ős emlékét, s a kor, a múlt század második fele nem olyan távoli, hogy ne maradt volna fenn Alsó Dúba János betegségének a híre, hiszen a fiát, dédapámat (Kisöregattyát) még én is ismertem Ebből pedig az következik, hogy Alsó Duba János nem volt elmebeteg, de talán egyenesen megtagadta a dohánybeszolgáltatást vagy szembeszegült a hivatalos emberekkel, talán valami meggondolatlanságot cselekedett és „elmebeteggé“ való nyilvánítása a falu elöljáróságának a mentőakciója volt az érdekében. Így azt is példázza ez az eset, hogy a falu ugyan elfogadja és végrehajtja a felsőbbség intézkedéseit, de ugyanakkor igyekszik is kibújni alóluk, s azokat a „polgártársait“, akiket az intézkedés el akar veszejteni, próbálja megmenteni. A faluegység láthatólag a jobbágykori osztályellentétek korában alakult ki, a közös érdékek egységesen szembeállították a jobbágyokat az urakkal és a hatalommal.

A parasztélet, amely másfél évszázados történelmi fejlődés során nőtt ki a jobbágy- sorsból, századunk közepén fordulópontjához ért. Felszabadult jobbágyősömnek, Alsó Duba Jánosnak még csak 4/8 paraszttelke volt, 1950-ben apám már 17 hektár szántóföldön gazdálkodott, ennyi a családi mérleg. A különbség négy nemzedéknyi parasztmunka eredménye. Ükapám dohány miatt került bajba az állammal szemben, apám búza, árpa, kukorica, cukorrépa és hús miatt. Mindkettőjüktől elvárták, hogy mindennapi munkáját meghatározott közösségi szükségletek kielégítése érdekében végezze. A jobbágyősök valamikor még urak eltartására és kényelmére termeltek, a termésből részesültek, de jelentős részét hűbéruruknak adták; embertömegek munkájának összegyűjtött eredményét néhány kiváltságos élvezte el. Papitizedet is fizetett a jobbágy, hogy az egyház fenntarthassa magát; ebben a korszakban a földdel dolgozó pórnépet élősködők tartották a hatalmukban. S mikor a jobbágy felszabadult, látszólag megszűnt a munkája kisajátításánalk a lehetősége is, de ez csak látszat volt, csalóka illúzió. Megmaradt irányában az „úri“ megrendelés, csak a behajtása vált közvetetté, az ispán és a hajdúk szerepét az állam vette át. A paraszt szabadon termelt, de munkája eredményének az értékét — terményei árát — az állam szabta meg úgy, hogy a paraszt is megéljen valahogy, ha nagyon sokat dolgozik és nagyon keveset fogyaszt, még gyarapodjon is vagyonban — földben és állatban, de nem emberségesebb életben —, de azért a társadalom kiváltságosainak is megmaradjon a megkülönböztetett helyzete, magas életszínvonala ős a dologtalan életre való lehetősége. Ez az ősi úr—paraszt ellentét történelmileg meghatározott és kibékíthetetlen konfliktusának a lényege.

Nagy történelmi megrázkódtatások idején, társadalmi válságok, háborúk és krízisek alkalmával a paraszttal szemben mindig fokozott igényekkel és követelésekkel lépett fel a társadalmat képviselő államhatalom, és kényszerítette, hogy erején felül, önmaga érdekeit figyelmen kívül hagyva teljesítse megszabott kötelességeit. Ilyenkor rekvi- ráltak nála vagy árvereztek; sok-sok 'közös társadalmi terhet hárítottak rá, és nagy részüket egymaga viselte. S még csak nem is előre eltervezett dolog volt ez, de ilyen volt a társadalom felépítése, belső rendje és törvényei, a parasztsors fejlődésének ezen a fokán ilyen volt az államnak a paraszthoz való viszonya.

Kezdeti éveiben a születő szocialista társadalom hasonló igényekkel lépett fel a paraszttal szemben. A társadalmi terhek jelentős részét rá hárították. Előírták, hogy mit és mennyit termeljen, s a fölöslegeit elvették tőle. Külső látszatra ugyanúgy viselkedett a parasztemberrel szemben a régi rendből kinövő szocialista társadalom, mint a múlt államhatalmak, néha talán még keményebben. Legalábbis a paraszt sokszor érezhette úgy, hogy keményebben. De ha az ötvenes évek elejének faluját közelebbről megvizsgáljuk, a különbségek is nyilvánvalók lesznek. A létért küzdő szocialista állam- hatalom nem egy kiváltságos osztály érdekében, de az egész nép nevében szabott termelési feladatokat a gazdáknak. Hangoztatta, hogy céljai vannak a paraszttal: magasabb szintű gazdasági szervezettséget és fejlettebb technikai lehetőségeket akar számára biztosítani. Természetesen ezt nem egyedül a paraszt kedvéért, hanem az egész társadalom érdekében teszi. Ezért születhetett meg az osztályharcos szocialista társadalomban a középparaszt fogalma és érdekköre, s a vele kapcsolatos problémakör egyedülálló valósága.

Apám középparasztként megtestesítette e paraszttípus minden tulajdonságát: munkabírását, földjéhez és állataihoz való ragaszkodását, lelkiismeretes munkafegyelmét és hagyományszeretetét. Beszéltem arról, hogy ő már nem szerzett földeket, de a meg