Irodalmi Szemle, 1973

1973/1 - Sas Andor: Madách és Hegel

Az egyéni szabadság elvét még magasabb fokon képviseli Kepler, amidőn nemességével hivalkodó, hiú nejének magyarázza:

Kétséges rang-e hát szellem, tudás? ...

Hol van nemesség más ezen kívül.

Itt már a kereszténységgel megvalósuló szabadságnak abba a korszakába jutottunk, amelyet Hegel szerint a reformáció kezdeményez. ,Das Panier des freien Geistes ist hier zum Panier dér Welt gemacht.’ ,Sitté, Herkommen gilt nicht mehr, die verschie- denen Rechte müssen sich legitimieren, als auf vernünftigen Grundsätzen beruhend.’ (439. 1.)* A szabadságeszme tisztulásának folyamata a kereszténnyé lett germánságon át — német és romantikus gondolat.

A világtörténelem végső célja — a szabadság realizálása — az emberi cselekedetek útján valósul meg, s mivel az embert közvetlenül érdekei és szükségletei irányítják, csak közvetve és küzdelmesen megy ezen alapvető folyamat végbe. Az ember nem törekedhet elvont és abszolút célokra, hanem csak ama bizonyosakra, melyeket a személyes vagy a kortól függő szükségletek szabnak meg. A cselekvés soha sem indul általános reflexióból, hanem mindig korlátozott, de a maga viszonylagosságában is szolgálja a történelem személyiségfeletti tervét. A partikuláris állásfoglalások történeti múlandóságát veti Lucifer Adám szemére:

De holnap gúnyolod, miért ma vívsz... (XIII. szín.)

Adám azzal védi magát, hogy sok külön törekvését igaznak érezte a maguk idején s hogy semmilyen szenvedélye nem merült ki önzésben, minden átszűrődött egy magasabb célon: az emberiség ügyét vitte velük előre:

.. . Mindegy, bármi hitvány

Volt eszmém, akkor mégis lelkesített.

Emelt s így nagy és,szent eszme volt.

Mindegy, kereszt, vagy tudomány, szabadság Vagy nagyravágy formájában hatott-e,

Előre vitte az embernemet.

Az eszközök változnak és pusztulnak, de a cél szolgálata nem szűnik meg:

... elmúlik

... minden, ami hivatását Betölté s akkor újra felmerül Az eszme, mely éltet lehel reá.

Kik képviselik az eszmét új törekvések formájában? Kik hozzák az új organizációt, melyben tökéletesebb testet ölthet, ha a régi mez elavult? A históriai személyiségek

— feleli Hegel. A történeti Hérosz hegeli vonásai illenek Adámra. Nemcsak a kor árjának felszínén úszik, hanem megközelíti a mély ás kiapadhatatlan forrásokat, melyekből a társasélet egyre megújul. A nagy ember látszólag egyéni törekvésből fordul a meggyökeresedett rend ellen, pedig benne az emberiség eszméje jut szóhoz. Ö az ék, mellyel a világszellem a régi kereteket repeszti. Adám lelki struktúrája egészen olyan, mint a történelmi jelentőségű individuumé Hegel felfogásában. Tudja, miben szenved hiányt korszaka, mi van soron a fejlődés rendjében, előre lát. Benne az új lét sejtelme él, melyet Lucifer szavára felidéz. ,Solche Individuen... fejtegeti Hegel — waren praktische und politische Menschen. Aber zugleich waren sie denkende, die die Einsicht hatten von dem, was not und was an der Zeit ist. Das ist eben die Warheit ihrer Zeit und ihrer Welt, sozuzagen die näohste Gattung, die im Innern bereits vorhandem war.’ Ki nem gondol e soroknál

* A szabad szellem zászlaja itt a világ zászlajává lesz. Hagyomány, származás nem számít már, a különböző jogigényeknek igazolniuk kell magukat, mint értelmes elveken alapulóknak.

Az ilyen egyéniségek .. . gyakorlati és politikus emberek voltak. De egyúttal gondolkodók is, akik be tudták látni, hogy mi a szükséges, és minek van itt az ideje. Ez éppen a valósága a korszakuknak és a világuknak, úgyszólván a következő módozat, amely a bensőben máris megvan.