Irodalmi Szemle, 1973

1973/6 - Bereck József: Valahol a második emeleten

— Tóth Mari valamikor nem kellett neked. Ki akarom próbálni, hogy Ritmeierné kell-e. No, mit szólsz hozzá?

Nem szólt hozzá semmit.

Akantisz hangosan nevetett.

— No, én megyek — mondta aztán. — Kezét csókolom, asszonyom. Jő éjszakát! Nagyon örülök, hogy megismertem.

Kikísérte Akantiszt, aki a folyosón elnézést kért, és elmondta, hogy ott könyörgött neki az asszony a bárpultnál, nem csinálhatott semmit, fölhozta, s különben is nagyon jó nő, és akarja... Elbúcsúzott a zenésztől. A folyosó végét alkotó üvegfalon keresztül egy ideig még elnézte a városka erőtlen éjszakai fényeit, majd visszament a szobába. Az asszony már ágyban volt. Aludt. Ruhái szanaszét hevertek a szőnyegen.

Mivel nem tudom, hogyan kell befejezni egy levelet, egyszerűen abbahagyom az írást. Mindegy, hiszen még az sem biztos, hogy megkapod, hogy postára adom. Abban az esetben elnézésedet kérem. Nemsokára itt a reggel. Látom, hogy kelet felé már dereng az égbolt alja.

Baráti üdvözlettel: Kertész Tamás

Aprólékos figyelemmel hajtogatta össze a levél lapjait. Ösztönösen megérezte, hogy az asszony felébredt, őt figyeli, de nem nézett oda.

— Jó reggelt! — szólalt meg néhány perc elteltével az asszony.

— Jő reggelt.

— Már jó ideje figyellek.

— Tudom. Megéreztem.

— Mit csináltál?

— Írtam egy hosszú levelet.

— Valamilyen nőnek, mi?

— Nem.

— Hát akkor kinek?

— Nagyon kíváncsi vagy?

— Nem, de azért megmondhatod.

— A férjednek.

— Ne hülyéskedj! Jancsinak? — mondta, nem túlzottan meglepődve. A hangja fáradt volt, és érezni lehetett rajta, hogy egyáltalán nem hiszi az egészet.

— Neki.

— Aááh ... Inkább adj egy cigerettát!

Odanyújtotta neki a dobozt. Az asszony az ágy egyik sarkába kuporodott. A paplant állig magára húzta. Kócos volt és nagyon sápadt.

— Tüzet is kérek! — mondta.

Amikor elfújta az égő gyufaszálat, eszébe jutott, hogy tulajdonképpen ő is szeretett volna rágyújtani. A lépcsőfokokat sem számolta végig. Pedig amikor az éjjel elindult föl a szálló halijából, elhatározta, hogy megszámolja. Valahol a második emeleten hagyta abba.