Irodalmi Szemle, 1973

1973/6 - Kulcsár Ferenc: Három vers

második levél

Hosszú, vörös haja a napnak ma arcúmba lógott. Szívem levele ma zöldebb, mint a táj.

E fa édes törzsénél ma sírok, várlak ma is, szép királyleány.

Harangok nyomán úszók ma, mint a fény.

Jobb így, ó sokkal jobb járni a fehér időt.

Csavargó arcomra hull a por, a szél,

Ú királylány, ma sejtem, sejtem a jövőt.

Kistály időkben arcodnál csoda várt rám, de hulló titkaival elfut ma tőlem az élet.

Mint kit kőbe véstek, márványba, sárga fémbe, sosemhitt énekét hallom a boldog növénynek.

Küldd ki kérges kezem ma is, királyleány, harangozó sok boldog gyümölcsöt hogy szedjen. Küldj ki a madárhoz, fekete röghöz, hol ember voltam, csillag, barbár-sok daltól esetlen.

Átfog ma engem a múlt és eljövendő, két kezem közt arcom föltámad, sír, nevet.

Küldj nekem halk angyalt minden éjszakára, mondókát, ősi bájt, lassú bűvöletet.

hetedik levél

Tengerkék, nagy, hideg hitemet ha sérted, virág is lehetsz te, álom, vagy jövő, megpihenni, nevetni nem nyúlok le érted, mert erőre ítéltettem én boldogan.

Így gondolom, ó így gondolom, így gondolom és szárnyam is van.

Nem járok lesni asszonyt, se istent templomodba, Komoly vagyok, férfi, egyetlen szép anyától. Annak, hiszek, ki dolgait dadogva, sírva mondja, mert fémnek ítéltettem én boldogan, így gondolom, ó így gondolom, így gondolom és szárnyam is van.

Lehetsz te őrült, kék és drága, mint a tenger, s szemed gyémánt, mi csillagként aláhull, oltárod, szavad, rongyod nekem nem kell, mert gyűlölni ítéltettem én boldogan, így gondolom, ó így gondolom, így gondolom és szárnyam is van.

Arcomban ifjú nő kacag, a mélység vonzza egyre. Téged idézzen, kis tisztást, magot, bő esőt, hogy feltörjünk magasan, zölden, teherbe esve, mert nőni ítéltettem én boldogan, így gondolom, 6 így gondolom, így gondolom és szárnyam is van.

Kulcsár Ferenc