Irodalmi Szemle, 1973

1973/5 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Tokodi Gyula—Niederhauser Emil: Németország története

pán a lényegre szorítkozó észrevételt teszek. Szerzőnk jó arányérzékkel oldja meg az életrajzi bemutatást. Csak annyit mondat el a költővel önmagáról, csak annyit idéz tőle, amennyi műveinek elemzéséhez feltétlenül szükséges. Módszere egészére jellemző a higgadtság és a mértéktartó visszafogottság. Műve magaslatait a Kelet felől és a Mondd, kedvesem, milyen a tenger? című versekről Írott elemzések jelzik. Egyéb verskifejtő, versgenezist bemutató remeklések is említhetők: Bodza, Pacsirta, Paradicsom, Ami Che Guevara naplójából kimaradt. Ami a Váci szerelmi költészetéről tett megállapításait illeti, abban nem érthetek egyet Kovács Sándor Ivánnal. Megítélése szerint a versek emberi hitelét nem mindig igazolja az esztétikai hitel. Én sem állítom, hogy nincsenek tévesztett penzum-versek Váci szerelmi lírájában. Azt azonban meggyőződéssel vallom, hogy lírájának szerelmi fejezete méltó költészetének egészéhez, és mind magatartásban, mind minőségben hoz újat a magyar irodalomnak. Van benne naiv báj, bukolikus fedetlenség, humanizált erotikum. De ott van a nagyokrúvá érett ember egyenjogú társat kereső magánya és az egymásra találás parttalan öröme is. Váci számára a szerelem megtartó erő, a beteljesedés csúcsokra vivő szép szenvedélye, melynek sodrása kicsap, kizeng verseinek folyóiból. Álljon itt emlékeztetőül néhány cím: Hegedű, Kilenc év, Mikor vetkezni kezd és karcsú, A

kalász terhe, Szebb öröm, Virág, Vigyél el innen, Bibliám, Népdal.

A szerzőnek Váci prózájáról és közéleti dilemmáiról tett megállapításait — a föntiekkel szemben — telitalálatoknak érzem

.............epikai frazeológiája hajlékony, egyik legfőbb erőssége képbiztonsága ...“ Példaként A mi ereklyénket és az Otrakész angyalokat említhetjük.

„

A fényes hitével gyanútlanul harcba bocsátkozó költő egyrészt azoknak tapasztalja közömbösségét (tudati visszamaradottságát), akikért fegyvert ragadott, ugyanakkor az irodalmi élet s a társadalmi mechanizmus szövevényes terein is gáncsod és hántások érik.“ De ő csalódásai ellenére is konokul „az irodalmi színjáték“ díszleteit elsöprő „értelmes éneket“, énekeket mond. „Ilyen éneket mondani kötelezte őt a származás és a megélt szegénység küldetéstudata, ilyen énekkel akart visszahatni a kiröptető közösségre.

Fontos fejezet ez a könyv a Váci-életmű értékelésének irodalmában. Fontos, mert segít nekünk — a költő híveinek, barátainak, tanítványainak — bepillantani a szellem laboratóriumába. Fontos, mert segíti eligazodni kortársait és jövendő olvasóit a megismerés költészethez vezető útján.

Bízvást reméljük, hogy Kovács Sándor Iván nem marad adósunk a folytatással. Erre küldetésének eddigi megvalósítása is kötelezi őt.

Sárándi József

Tokodi Gyula — Niederhauser Emil: Németország története

(Akadémiai Kiadó, Budapest 1972, 388 1.)

Néhány éve német fordításban megkaptam Pierre Gaxotte Histórie de l'Allemange című könyvét. A németül Geschichte Deutschlands und dér Deutschen címmel megjelent kétkötetes munka átvizsgálása után (Feiburgban, 1965-ben került ki a nyomdából) az volt a véleményem, hogy nyilvánvalóan a magyar történészeket is ösztönözni fogja egy hasonló mű megírására, hiszen mind a magyarok, mind a Kárpát-medence többi népei német közvetítéssel ismerkedtek meg a római hagyományokat őrző nyugateurópai kultúrával. A bizánci hatás mind kulturális, mind politikai szempontból háttérbe szorult.

Amit Gaxotte francia vonalon egymaga végzett, azt magyar szinten két történész vállalta: a pozsonyi származású Niederhauser Emil — aki a germán törzsek első