Irodalmi Szemle, 1973
1973/5 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Dénes György 50 éves - Sárándi József: Gondolatok Kovács Sándor Iván: Váci Mihály című kis-monográfiájáról
Dénes György 50 éves Amikor a háború után nem volt szlovákiai magyar költészet, Dénes György jött elsőként és verset írt. Messziről jött, mélyről, az irodalomtól távoli területekről, lírát nem igen ismerő, nyers és ellentmondásos valóságból. De hitt verse erejében, és ösztönösen magában hordozta a szép utáni vágyat: ezért lehetett költővé. Első kötetét komoly bírálat illetheti — és illeti, még önbírálat is! —, de egy értéke el nem múló és vitathatatlan: új életre ébredt irodalmunk első verskötete volt. Kezdete, gyenge, de már életképes csírája annak az irodalomtudatnak, amely mára odáig fejlődött, hogy a saját születését bírálattal illetheti. Dénes mint első költőnk, tágabb nemzedéke sorsának és lehetőségeinek minden terhét és ismérvét a vállán hordozza. Ösztönössége, ellankadásai és neki-nekigyűr- közései, az önművelésért és társadalmi helytállásáért folytatott harca, változó értékű eredményei és állandó sóvárgása a nyugodt szépségre, a jóra — közös tulajdonunk. Ha úgy tetszik: gyengénk és — erősségünk. Gyengénk, mert bizonytalanságunkra és esetlegességeinkre, erősségünk, mert életakarásunkra és arra a belső energiánkra utal, amely bizonyítja, hogy a népek addig élnek, míg költőik küzdenek a szépért és a jóért, az emberségért. „Évek hatalma, vas idő / bordáidat megropogtattad ...” írja Dénes egyik versében, s mi hiszünk neki. Őszinte költő. És szerény. Nem akarja megváltani a világot, önmagát viszont annál inkább szeretné. De jó költőként azt is tudja, hogy nem lehet, mert a költő sorsa „küzdeni,ellobogni.” S mi lesz utána? „Tovább keringek majd a fákban / a virágok, füvek harmatában / férgekben, bogarakban / halódom tovább öntudatlan.” Az emberi lét és nemlét egyszerű és nemes pátoszától gazdag Dénes György költészete. Könyveit ne vegye kezébe az, aki a költészettől bonyolult jelzésrendszereket, titkokat sejtető szimbólumokat és mindenáron egyénieskedésre törő artisztikumot vár, de aki tiszta és igazi emberi érzéseket, közös sorsunk áttetszőén fénylő képeit és a vajúdó emberi alázatot keresi, az minél többet forgassa köteteit. Költészete az önmagáról és közösségéről valló, érzelemdús magyar líra hagyományaival rokon. Innen széleskörű és spontán jetlenléte nemzetiségünk, népünk tudatában. A legnépszerűbb költőink egyike. Népszerűsége megszenvedett és megérdemelt, belső harcok jutalma és eredménye. Mai irodalmunk alaprakóinak és belső építőinek életútján az akadályok sorát a kicsinységünk átérzéséből fakadó kételyek, gátlások és lemondások sűrítik. „Ügy állok, mint a téli fák / oly védtelen és elhagyottan ...” — írja költőnk is valahol. De ez csak hangulat, a perc sugallata. A valóság, a jövő a könyvek sora, az a tudatos munka, mellyel túltesszük magunkat a hangulatokon. „Üstökünket gyakran veri a zápor, / embert gyúrnánk a föld sarából. ..” valljuk a költővel, akinek személyében a „mi“ költői programunk egyik becsületes megvalósítóját köszöntjük. Duba Gyula Kovács Sándor Iván tudományos igényű Váci-tanulmánya az Akadémiai Kiadó új sorozatának, a Kortársainknak az első köteteként látott napvilágot. Véletlen talán, hogy a könyv megjelenése egybeesett a költő síremlékének fölavatási idejével. Az viszont korántsem véletlen, gondolatok Kovács Sándor Iván Váci Mihály című monográfiájáról fioyólő
