Irodalmi Szemle, 1973
1973/4 - Zsilka Tibor: A stílus hírértéke
elfedett valóság rejtett összefüggéseit, s ezt a hírtartalmat éppen a stílus sugározza az olvasó felé. Az elmondottakat Kertész Ákos Makra (Szépirodalmi Könyvkiadó 1971) című regénye alapján próbáljuk illusztrálni. Persze, teljességre itt most nem törekedhetünk. Kiindulunk abból, ami az epikai műveknek egyik legjellemzőbb sajátosságuk — a szereplőkből. Kertész Ákos regényében a szereplők minden 'típusa megtalálható: 1. narrátor (az adott regényben ez többé-kevésbé azonos az írói ,,én“-nel); 2. a főhős (Makra Ferenc); 3. hősök vagy mellékszereplők (összesen négy — három női: Szom- bathy Valéria, Makrámé Kerék Magdolna, Sztanek Mátyásné; egy férfi: Zselényi); 4. epizódszereplők — ezeknek fontosabb szerepük nincs, ezért mellőzzük őket.5 A regény sajátos konstellációja folytán válik stilisztikai szempontból relevánssá. A hősök vagy mellékszereplők műbeli funkcióját az határozza meg, milyen a viszonyuk a főhőshöz — Makra Ferenchez. Makra iközponti helye a regényben tehát nyilvánvaló, amit maga a cím is — Makra — kidomborít. A mű cselekményét így többé-kevésbé a többi hős hozzá való viszonya determinálja és mozgatja. Ha a funkció szót következetesen akarjuk alkalmazni, akkor mindenekelőtt szükséges leszögezni, hogy szemiotikái szinten minden egyes szereplő három funkciót képes betölteni, illetőleg háromféleképpen funkcionálhat. Ez a három funkció a következő életszférákban realizálódhat: 1. ösztönélet (a faj- és a létfenntartás ösztöne); 2. családi élet (gyermeknevelés, gondoskodás a családról stb.; a magyar irodaiamban Németh László Égető Észtere tölti be a legtisztább formában ezt a funkciót); 3. társadalmi életszféra (helytállás a murikában, a társadalom számára végzett munka hasznossága stb.). Ebből fkiindulva érdemes megfigyelni Maikra és a női szereplők viszonyát e három szférában, tehát aszerint, hogy a főhős aspektusából hogyan funkcinálnaik az egyes hősök. Természetesen a plusz a funkció betöltését, a mínusz a funkció benemtöltését jelöli: ösztönélet családi élet társadalmi szféra Vali + — + Makrámé — + — Sztanek + — — Amit felvázoltunk, az már a téma szintje ,mert hiszen számunkra az egyes funkciók konkrét, tehát műbeli realizálódása a fontos és mérvadó. Csak természetes, hogy a fentebbi viszonyok közül a legerősebb és legtartósabb az első .tehát Makra és Vali viszonya. Vali ugyanis Makra számára két életszférában funkcionál, s így egyáltalán nem véletlen, hogy a regényben e viszony leírásának és ábrázolásának jutott a legtöbb hely. A táblázatba foglalt viszonyok, amelyek tematikai-stilisztikai szinten relevánsak, nyelvi-stilisztikai szinten is kifejeződnek adekvát módon. Köztudomású, hogy a szereplők megnevezése is sajátos hírérték hordozója lehet.6 A regényben a szerző (narrátor) és Makra érzelmi álláspontját az említett szereplők iránt a nevek Is jól tükrözik: 1. Szombathy Valéria, akihez Makrát a legerősebb szálak fűzik, a regényben mindvégig Valiként szerepel. Az -i képző kicsinyítő és becéző formáns; a név e képzővel ellátva pozitív kommunikációs álláspontot tükröz mind 'a szerzői elbeszélő-perspektíva felől, mind a főhős szemszögéből. 5 A felosztásnál főkép a lengyel szakirodalomra támaszkodunk. Vö. Glowiňski,, Michal — Okopieň- Siawiňska, Aleksandra — Slawiriski, Janusz: Zarys teórii literatúry. Paňstwowe Zaklady Wydawnictw Szkolnych. Warszawa 1967. 322—358. 6 A kérdéssel részletesen B. A. Uszpenszkij foglalkozott. Vő. Uszpenszkij, Borisz: Poetyika kompoziciji. Izdatelsztvo „Iszkussztvo“. Moszkva 1970. Főleg 28—46.
