Irodalmi Szemle, 1973

1973/4 - Csanda Sándor: Balassi vers-, strófa- képszerkezetei és ciklusai

„Világ határira való bujdosásra keservesen indulván, Édes hazájátul, jóakaróitul siralmasan búcsúzván“ (72], „Én édes hazámbul való kimenetemben“ (74), — „0 én édes hazám, te jó Magyarország“ (75). Az édes haza kifejezés Balassinak csupán ezekben a bujdosóverseiben fordul elő. E bujdosóverseknek és a darvakhoz szólónak közös motívuma a kesergés, könnyhullatás, a remete vagy zarándok életéhez való hasonlítás. A Mindennap jó reggel kezdetű költemény mondanivalójának (középpontjában nem is a Júliát ostromló szerelem áll (ahogy a ciklus felépítéséből következne), hanem a buj- dosás és a búcsúzás, ezért kronológiáját és témáját tekintve is az Ű én édes hazám kezdetű mellé állítanánk. Igaz, a cikluson belül lehet a versnek olyan árnyalati értelmezése is, amilyenről Klaniczay szól, de a kifejezések elsődleges jelentése mégis az, hogy a költő valóban idegen országba „bujdosott“, s ekkor látta a darvakat Magyar- ország felé repülni. A versindító élmény a darvak októberi költözésének megfigyelése.

A ciklus retorikus felépítése szempontjából betoldásnak, lírai „epizódnak“ látszik a következő, a Kérde egy barátom kezdetű párbeszéd és a Dobó jakab éneke ellen szerzett költői polémia is. Ezeknek csupán a záradékában említi Júliát: „Júlia szerelmén való búsultomban / Egy jó barátomnak így felelék szóban: / Ezt frván Julia kérde, hogy mit írnék? / Szerelem szép képét írom, neki mondék. / Monda: Hát engem írr! s reám mosolodék.“ Ez az idillikus jelenetet tükröző strófa egyenesen ellentmond a ciklus felépítésének, hiszen Júlia visszautasította a költőt, s itt egyre erőteljesebb könyörgést, hevesebb ostromot várnánk, s a továbbiakban (Idővel paloták, Ha ki akar látni két eleven kutat, Julia két szemem, olhatatlan szenem) így is van. Majd ismét egy epizódszerű vers, mitologizált történet következik arról, „hogy nyerte el Julia Cupido nyilát, ijját s hol viseli... könyörögvén az végében itt is az Júliának. A további költemények is csak többé-kevésbé felelnek meg egy retorikus-epikus felépítésű ciklusnak. A közbeiktatott eohós vers, az Ö magas kősziklák és a ciklust záró költemény, az Ö nagy kerek ég, Castelletti olasz pásztorjátékának átdolgozásából került ide; az utóbbinak a záróstrófája azonban nyilvánvalóan önálló toldalék. A Szép magyar komédia mondanivalója (egymástól régen elszakadt szerelmesek találkozása, a férfi szerelmi könyörgése az őt elutasító nőnek stb.) lényegében megegyezik a Júlia-ciklus retorikus felépítésével — kivéve a befejezést. A szerencsés végződés nem Balassin múlott, hisz ő éppúgy szerette volna befejezni az udvarlást ás a Júlia-verseket, mint az olasz pásztorjátékban. De Losonczi Anna másként döntött, s ezért a költőnek nem maradt más választása, mint „panaszával eget, földet és tengereket betölti, felháborodással fogadkozva, hogy Julia kedvéért ezután semmiféle verset nem énekel“.

A Júlia-ciklusnak az argumentumokban is megnyilvánuló kisebb-nagyobb ellentmondásai azt tanúsítják, hogy Balassiban megvolt ugyan a ciklusalkotó szándéik, de ezt nem érvényesítette következetesen, s talán a másolók is rontottak rajta. Az is lehet, hogy a kompozíció végleges megformálásától a számára szerencsétlenül végződő valóságos „történet“ vette el a kedvét. Az ekhós versnek a Fanchali-kődexben ránk maradt másolata azt bizonyítja, hogy egy-egy Júlia-vers szövege és argumentuma egymástól eltérő változatokban is megvolt.

Még kevésbé mutatható ki szabályos reneszánsz versciklus a Célia-versekben, noha ezek egymásutánjában is megfigyelhető bizonyos alkotói és retorikai szándék, főként az indításban. E költemények vizsgálatát megnehezíti az a tény, hogy az első csonkán maradt fenn, s némelyik talán el is veszett. (A Balassa-kódexbe a költő kései verseinek csak egy részét másolták le; a Fulviához írt versekről például csupán egyetlen, Balassi saját kézírásában fennmaradt strófa tanúskodik.)

Az első csonkán fennmaradt költeményben nincs szó Céliáról, de feltehetően az iránta fellobbant szerelem miatt vitatkozik Cupidóval, s Mársot, Diánát és Pallást hívja segítségül (a vitézség, az erény és a bölcsesség isteneit). De rájön, hogy a szerelem istene ezeknél hatalmasabb, s megadja magát, vagyis „az égiek akaratából“ kezd udvarolni Céliának. Részletesebben, szép költői dialógusokban fejti ki ugyanezt a vitatkozást a következő költeményben, amelynek az elején azt hangúlyozza, hogy új szerelme mindenben a régihez, Júliához hasonlít. (Ezzel valószínűleg azt akarja igazolni, amit a Komédiában is kifejt, hogy nem csapodár természetű, csupán azért felejti régi szerelmét, mert az új szinte azonos vele. (Az újabb szerelem rövid történetét és egyes epizódjait a továbbiakban nyomon követhetjük az argumentumokból: Ugyanakkor, hogy megkedveli Céliát, eképpen könyörög mingyárt neki, hogy kegyes szemeit reá vetvén