Irodalmi Szemle, 1973

1973/4 - Csanda Sándor: Balassi vers-, strófa- képszerkezetei és ciklusai

Róla feledéken nem lehet víg szüvem, mert csak őtet óhajtja,

Mint esőt aszály miatt meghasadozott föld őtet úgy kívánja,

Tüzem enyhítője, bánatom űzője, hogy csak ő már azt vallja.

Az első sorban metaforikus kép, a másodikban hasonlat, a harmadikban pedig kettőzött metafora van, s ez általában is jellemző Balassi stílusára, mert a harmadik sorban (mintegy összegezésként) gyakran halmozza a szóképeket. Lássunk erre példát egy tömörebben kifejező Célia-versből: Két szemem világa, / életem csillaga, / szívem, lelkem, szerelmem .. .(79)

Az első és a második ütemkapcsolatban egyformán egy (párhuzamos metaforák), a harmadikban pedig magában három képszerű kifejezés van. A harmadik sorban a képváltáshoz hangsúlyozott ritmusváltás is társul, s az ilyen váltakozások összhangja szintén jellemző tulajdonsága Balassi lírájának.

Jő képzettársítás alapján kombinálja a hasonlatot metaforával a következő példában is:

Mint gonosz oltvánnak, bűnem hasznát vennem,

S más megette mérget nékem is megennem. (41)

Az első sor szóképe a gyümölcskertészetből ismert vad oltványt, a másodiké pedig a mérgezést asszociálja, de mindkettő Balassinak arra a beismerésére vonatkozik, hogy annak idején ő vétett Júlia ellen, s most az asszony ezt „visszafizeti“.

Az is gyakran előfordul, hogy a költő egy hasonlatot más tárgyú hasonlattal kombinál, s így különböző szempontokból is megvilágítja ugyanazt a hasonlítottat. Céliát és Júliát hasonlítja össze a 78. versben:

Egyenlő két rózsa, kinek mind pirosa, állapatja, színe egy,

Sem egy ágon termett, kit zöld levél fedett, nem hasonlóbb két ért meggy,

Mint ez Júliához, kinek szép voltához gerjednek, mint Aetna-hegy.

A két hasonlat (rózsa, meggy] után a harmadik sorban itt is szőképhalmozást találunk: a „gerjednek“ a költő szerelmének tüzére vonatkozik, s ezt mindjárt a híres tűzhányóhoz hasonlítja. További példák a rokon jellegű hasonlatok egymásutánjára:

Édes hívségiben, mint erős szekrénben bezárolván rekesztett,

Nagy igazságban, mint szép lágy csuhában tűrvén kebelében tett. (35)

Fekete gyászában, mint sűrű árnékban liliom, úgy fejérlik,

Szép piros orcája, fekete zománcban mint rubin, úgy tündöklik,

S lejt öltözeteiben, mint az sovány böjtben Mária képe úgy fénlik (69)

Ez utóbbi példák már nem hasonlathalmozások, mert nem ugyanarra a hasonlítottra vonatkoznak, hanem önálló, de rokon funkciójú hasonlatokból szerkesztett strófák.

Vannak a költőnek olyan hasonlatai is, melyeket több versszakon át részletez és kombinálgat, mint például az Ű te csalárd világ kezdetű versben, melyben bonyolult lelkiállapotát ilyen hasonlatbonyolítással fejezi ki:

Mert miképpen laptát, mikor ketten jádzák,

Tudod, hogy egymásra ütik és hajítják,

így szüvemet húzzák,

Szerelem s bosszúság ide s tova vonszák.

Indít mind az kettő bizonyos okokkal,

Hol ide, hol tova hajtnak szép szavokkal,

Csalogatásokkal,

Jól előmben hánnak mindent okossággal.