Irodalmi Szemle, 1973
1973/4 - Csanda Sándor: Balassi vers-, strófa- képszerkezetei és ciklusai
első fele vagy határozottan szemben áll a másodikkal, vagy pedig ez utóbbi csak fordulatot jelent.“ (i. m. 321—2.) Strófáinak ez a felosztása nem jár fontosabb eredmény- nyel, a zárt szerkezeten belül az ilyen sajátságok a mondanivalónak megfelelően váltakoznak. Az első és második formára példaként idézhetjük a Katonaánek bevezető versszakait: Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél, Holott kikeletkor az sok szép madár szól. kivel ember ugyan él, Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél. Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul, Sőt azonkívül is, csak jó kedvéből is vitéz próbálni indul, Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul. Míg az első strófában három hasonló ódái dicséret van a végvárakról, a második már egy fokozódó folyamatot érzékeltet: felbuzdul, próbálni indul, vér lecsordul. Az utolsó ige egyúttal a folyamat befejezését is jelzi, s a következő strófában már másféle mozzanatról, „roppant sereg“ gyülekezéséről van szó. Az ellentétes verssza'kra is számos példát találunk Balassi költeményei között, sőt van egész verse Is, amelyet ellentétes összehasonlításokból szerkesztett egybe: Te szép fülemile zöld ágak közibe mondod el énekedet, De viszont az ellen az én veszett fejem mond keserves verseket, Kiket bánatjában, szerelem lángjában szép Júliáról szerzett. Menybeli szép harmat tégedet mosogat, engem pedig könnyhullás, Szüntelen nedvesít s bánattal keserít, hogy oly kemény, mint a vas, Az én szép Júliám, kitűi jómot várnám, hogy lenn már irgalmas. Mint már erre rámutattunk, Balassi a sorok és strófák szerkezete mellett külön gondot fordít a szóképekre és azoknak egymáshoz való kapcsolására is. Költői képei gyakran több sorra vagy strófára terjednek, s az egyszavas metaforikus szóösszetételeket (mint például rókalelkű, nyúlszívű) költőnk még egyáltalán nem alkalmazza, ilyen szempontból nem volt nyelvújító. Ezzel szemben egyik fő érdeme az, hogy ő az első magyar költő, aki a képszerű verselést irodalmunkban meghonosította, s míg Tinódi verseiben csak elvétve találunk egy-egy szóképet, Balassi érettkori költészetének már valamennyi darabja a „képes beszéd“ példájaként idézhető. A Júlia- és Célta- versek nemcsak arról tanúskodnak, hogy tökéletesen elsajátította a petrarkista udvarló stílust, hanem arról is, hogy ezek analógiájára újszerű képeket is, képkombinációkat tudott alkotni. Képszerkezetak A képek egybeszerkesztésére jó példákat találunk a Dobó Krisztina nevére, még a házasság előtt írt költeményben: „Cupido szüvemben sok tüzes szikrákkal szerelmét most újítja, / Elmémben, m>nf várban vigyázván vérasztó herdóját ő úgy mondja ...,“ Az első sorban humanista jellegű metafora van a szerelem keletkezéséről, a másodikban egy, a katonaság köréből vett hasonlat. A különös véletlennek látszó kapcsolat később végzetszerűvé vált a költő életében, mert Dobó Krisztina kezével együtt Sárospatak várát is meg akarta szerezni, csellel és önkényesen, s az ilyesmiért akkor halálos büntetés járt. Mivel ez a várról alkotott szóképe egyetlen más versében sem fordul elő, nincs kizárva, hogy a költő itt alkotás közben akaratlanul is elárulja titkos gondolatát: Krisztina „képével“ együtt az óhajtott vár is megjelent képzeletében. (Ez persze lehet olyan véletlen is, melyet később a valóság igazolt, mint Petőfi ama versének feleségéhez szóló sorát: „ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt“.) A költemény további részében is különböző tárgyú metaforákat ős hasonlatokat kombinál úgy egybe, hogy azonos funkciót teljesítenek:
