Irodalmi Szemle, 1973
1973/4 - Csanda Sándor: Balassi vers-, strófa- képszerkezetei és ciklusai
„Foglaljon engemet szintén úgy magához, Miképpen a győrőt foglalták gyémánthoz.. A szerkezet itt is zárt, kerek, az elején felvetett ötlet a végén megoldást nyer, és észrevehető benne a hármas tagolás is: témamegjelölés, részletezés (költői hasonla-' tokkal), a hasonlataikat lezáró és 'kiteljesítő befejezés. A költemény legfontosabb része azonban a költői hasonlatokkal való részletezés, s ennek felépítését eleve megszabja a gyűrű formája és díszítése (például a rajta levő gyémánt). Amint már verstípusairól szólva elmondottuk, vannak Balassinak kisebb epikai jellegű versei is, amelyek felépítése a cselekmény időrendjét követi, de találhatók bennük lírai motívumok is. Összesen négy ilyen költeménye van, példaként a bécsi Zsuzsannáról és Anna-Máriáról szólót (67) elemezzük. Az első két strófában itt is a téma megnevezése található: bemutatja a két bécsi lányt; szépségüket röviden, de olyan szóképekkel magasztalja, mint a főúri udvarhölgyekét. Idézzük ezt a lírai motívumot: „Arany szinű haja, mint egy gyöngy a foga, tiszta mézzel foly ő édes szava.“ A további három strófában, a naturalista leírást kerülve, elmondja, hogy társával együtt ő is rájuk talált, bementek házukba, majd „többet szólnom dolgunkról nem szükséges, elég, hogy megvolt minden édesség, ölelgetés, csók, tánc, gyönyörűség ...“ (Jellemző Balassira, hogy az ilyen esetek leírásában sokkal szemérmesebb, mint püspök elődje, Janus Pannonius.) A zárőstrófából pedig megtudjuk a költemény szerzésének idejét és körülményeit: „Pozsony városából kimentemben szerzém ezeket ilyen versekben táncnótára egy kisded énekben...“ A költemény három részből áll, ia bevezetés és a befejezés a régi irodalomban általánossá vált sZkémához igazodik, a középső három versszak pedig elbeszélő módon adja elő a költőnek és társának a két lánnyal való kalandját. A fenti típushoz hasonlítanak a drámai párbeszédekre épülő költemények Is: ezekből a párbeszédekből játékos kis történet bontakozik ki. Ilyen például a Minap mulatni mentemben kezdetű verse, amelyet törökből dolgozott át, s erre a szövegben a magyartalan „két-két narancs kebletekben“ kifejezés is utal. A vers szerint a költő két kegyessel találkozott, akik azt tudakolták tőle, hogy melyikük tetszik neki, „melinket vennéd meg inkább?“ Ű először kitérő választ ad, mindkettőt szépnek nevezi, majd a kisebbiket mondja szebbnek. Az idegenből való fordítás itt a szerkezeti felépítésen is meglátszik: hiányzik a szokásos bevezető és a záró-strófa, csupán a kis vetélkedést adja elő párbeszédeikben, időrendben. A többi drámái-lirikus versét is külföldi minták alapján írta, de némelyikben van bevezetés és záróstrófa is, mint például A méhekhez címűben (31). Az első két versszakban elmondja, hogy a kertben egy ifjú a méhek zümmögését hallgatta, s énekelt. A harmadik strófától kezdődik a nevezett ének leírása: az ifjú kioktatja a mé'heket, hogy valóban édes mézet csak szeretője száján találnának, de ha valamelyik iközben megcsípné a hölgyet, rosszul járna, mert megkapná a szerelem „nagy kínját“. A záróstrófa pedig egy hasonlat formájában levonja a tanulságot: az ilyen méh ugyanúgy kínlódna, mint az Ifjú. A méheknek szóló példázatban a hölgy jellemzésében Balassi ellentmondásos szerelmeire ismerünk: „Ö tekin- tetiben villámlik szerelem, kivel néha megöl, néha éleszt engem, örömre, bánatra csak ő én vezérein.“ Mivel a költő a drámai jellegű cselekményt éppúgy időrendben adja elő, mint az epikait, e két verstípus szerkezeti felépítése is hasonló. Strófaszerkezetek Balassinak nemcsak költeményei alkotnak befejezett, zárt egészet, hanem strófáinak legnagyobb része is. Mint Fábián István megállapította, ennek kialakulásához ifjúkori költeményeiben nagyban hozzájárult a strófaként ismétlődő dallam és a bokorrím, amely gyakran megcsendül későbbi költészetében is (leginkább a három hosszú sorból álló Balassi-szakban). Áltálában egyetlen mondat tölti iki az egész versszakot, s csak ritkán történik meg, hogy a mondat a következő strófában is folytatódik. Fábián István Arany Jánosnak a népdalok strófaszerkezetére tett megállapítását alkalmazva, költőnk strófaszerkezeteit is három: összerakó, haladványos és ellentétes típusba so- Tolja. „Az összerakó típus az első sorban megnevezi, amiről beszélni akar, a többi sor részletezi a mondanivalót... (A haladványos) alapja már nem a halmozás, hanem annak fejlettebb formája, a fokozás... A harmadik típusban, az ellentétesben a versszak
