Irodalmi Szemle, 1973

1973/4 - Csanda Sándor: Balassi vers-, strófa- képszerkezetei és ciklusai

hasonlatokból szerkeszti, létrehozza a szóképek, verssorok és strófák szerkesztésének hibátlan egységét. „Mint az kevély páva, verőfényen hogyha kiterjeszti sátorát. Mint égen szivárván sok színben horgadván jelent esőre órát“ — ilyen sok színben és sejtelmesen látja a költő Céliát. A 3. és 4. versszak hasonlatai pedig már nemcsak szemléletes képet idéznek, hanem a képek keletkezésének folyamatát is érzékeltetik: „Mint nap szép homállyal fejér felhőn által verőfényét terjeszti, Oly gyenge világgal, vékony fátyol által haja szénét ereszti“, „Támadtakor napnak, mint holdnak, csillagnak, hogy enyészik világa, Ogy menyek-sziizeknek, mint az szép füveknek vesz szépsége virága, Mihent közikbe kél, Célia, a kinél égnek nincs szebb csillaga.“

A második strófa két hasonlata egy-egy egész sorra terjed, s ugyanarra a hasonlí- tottra vonatkozik: két színes aspektusból mutatja meg a meleg vízben fürdő mezítelen nőt. A harmadik szak első sorában van -a hasonló, a másodikban a hasonlított, a harmadikban pedig a második kiegészítése egy konkrét adattal, amely azonban önmagában is ragyog: „mellén tündökölvén drága gyémántkereszti“. Az utolsó versszak már nem szól a fürdésről, hanem általánosítva és összegezve magasztalja Célia szépségét, s ebben már több hasonlatot és metaforát is találunk. A vers felépítése tehát ilyen hármas szerkezetről tanúskodik: 1. a téma megnevezése, 2—3. a fürdés bemutatása művészi, rendkívül szemléletes hasonlatokkal, 4. Célia platonista eszményítése, az utolsó metaforával szinte égbe emelése. Ehhez már nem lehet hozzátenni semmit, sem elvenni belőle, minden sornak és képnek megvan a kiszabott terjedelme és funkciója, s ezért a háromstrófás Célia-versekkel együtt a költői szerkesztés remekei közé tartozik.

A haladványos szerkezeten belül néha a költő bizonyos klasszikus retorikai mintákat követ. így például Eckhardt Sándor rámutat arra, hogy az Ö én bolond eszem kezdetű költeményben észrevehető az álcicerói Rhetorica ad Herenniumban (IV. 28. és 42.) előírt szerkesztési eljárás. „Az első strófa önmagához intézett megszólítás (exclamatio) formájában elmondja a témát (pronuntiatio), a következő kettőben általános érvényű kijelentések következnek a féltékenységről (sentential, melyek egyikét-másikát talán megtalálnók Senecában... Aztán a negyedik szakaszban az ellentét útján kiemeli az okos körültekintés előnyét a féltékenységgel szemben (afféré contrarium), majd külön strófában kapjuk a mitológiából vett példákat (exemplum): Procris és Hercules szomorú esetét, kiket a féltékenység vesztett el! Végül újabb apostrophe, „távozzál el tőlem“, mely egyúttal összegezi az okoskodó monológ eredményét (conclusio).“ (Ba- lassi-tanulmányok Bp. 1972. 171.)

A témában adott szkémára épülő versek közül a Balassi-ikiadványok elsőként az íme az Pellikán az ő fiaiért kezdetűt közlik. Ajándékkísérő költeménynek is nevezik, mert egy olyan ékszerrel együtt küldte a hölgynek, amelyet pelikánmadár figurája díszített. A pelikán példáját gyakran idézték az egykori európai reneszánsz költészetben. Mint Eckhardt Sándor rámutatott, Balassi is „elmondja a pelikán történetét, de csak röviden és azért, hogy szerelmi fogadkozásában saját odaadó szerelméhez hasonlítja.“ (Balassi- tanulmányok, 293.) Az első két strófában van a pelikán példája, a következő kettőben a költő szerelmének ehhez való hasonlítása, a két utolsóban pedig a köszöntéssel kombinált összegezés: „Viseld egészséggel ez kis ajándékot, Ne nézd ez kis dolgot, de nézd te szolgádot, Ki te szerelmedért mindent hátra hagyott.“ A vers mondanivalója két- strófaként három részre tagolódik, ezek felépítését és részletezését a közismert pelikánmonda példája szabja meg.

Erősebben megnyilvánul a témával adott szkéma az Eregy édes győrőm kezdetű költeményben, amelyet a költő egy gyémántköves gyűrűvel együtt küldött kedvesének. A két első versszakban itt is a témát nevezi meg: a gyűrűvel együtt üzenetet küld asszonyának, a harmadikban már elkezdi a hasonlítgatást: „Mint te burítva vagy fekete zománcban, így szüvem is érte öltezett most gyászban“. A továbbiakban egy-egy strófára terjed a gyűrű egyes részeihez kapcsolódó hasonlat: „Mint hogy te ékes vagy szép drága gyémánttal“. (4. szak), „Mint hogy gyémánt drágább és szebb minden kőnél.“ (5.), „Ez gyémánt mint fénlik... (7.), Természetiben is gyémánthoz hasonló...“ (8.), „Hogy miként az győrőt foglalták jól eszve ..(10.). A hasonlatot kedvesére vonatkoztatva részletezi, míg a hasonlóra mindig csak az első sorban utal, ezzel is kifejezve, hogy a gyűrű csak ürügy a vallomás részletezéséhez. Nem véletlen viszont, hogy a legfontosabb hasonlatot az utolsó strófában fejezi ki, hisz ez a végső célja: