Irodalmi Szemle, 1973

1973/4 - Csanda Sándor: Balassi vers-, strófa- képszerkezetei és ciklusai

Szintén úgy mint le 1 k e m ö nagy ínségében Meg tereád került kételenségében,

Rád szállott hitében ...

A költemény egyetlen 'költő (bibliai eredetű) hasonlat részletezését tartalmazza a harmadik strófától kezdve („Mint galamb, ki Noé bárkájából repült...“) a hatodik végéig; s ezen belül az ötödiknek nem központi, hanem variáló, tehát inkább alárendelt szerepe van. A meg szócska pedig azért fontos, mert Noé galambja már egyszer volt a bárkán, s a költő ezzel azt mondja, hogy újból ide tért vissza. A vers mondanivalóját nem az eleve feltételezett központi strófa, hanem nyelvének és ezen belül a központi szerepet játszó bibliai hasonlatnak az 'elemzésével lehet pontosan értelmezni. A hasonlaton belül funkciójuk van az egyes részleteknek is: la 9. sor galambjához a költő a 13. sorban saját lelkét hasonlítja, a bárkához pedig az Istent. így megerősítést nyer Komlovszki fejtegetésének fő gondolata: az ismétlés szimmetriája, mert a bonyolult hasonlatban az ismételt szó (például került) azt is megjelöli, mi tartozik a hasonlóban a hasonlított megfelelő részéhez. A tizenegyedik sor „meg“ szócskája már csak azért sem törölhető, mert erre vonatkozik a tizennegyedik sor „meg“ (megint) szava, s ez azt jelenti, hogy a költő már nem először fordul istenhez.

A költeményt zárt, kerek kompozíciójúnak tartjuk, s legfeltűnőbb sajátossága, hogy az első strófa bizonyos változattal megismétlődik az utolsóban. Szerkezeti felépítése: a költő az első két strófában könyörög Istennek, a harmadikban ószövetségi példát használ hasonlatként, a 4—6-ban ehhez hasonlítja lelkét (galamb), ínségét (vízözön), az istent (bárka), könyörgését (ág), reménységét (az ág zöldellése). A 7. strófa újból a könyörgés, a 8. pedig a bibliai hasonlat variálása. Amint tehát Komlovszki helyesen megállapította: „A nyelvi ismétlések rendszere így kettős kötöttségű: egyrészt visszautal s az előzményt nyomósítja és viszi tovább, másrészt előreutal, hangsúlyozottan előkészítve a folytatást, a vers újabb nyelvi paralelizmus-lehetőségét teremetve meg.“ (i. m. 670.) Ezt a fejtegetést még azzal egészítenénk ki, hogy a szimmetria mellett aszimmetria is található a versben: az egy strófára terjedő bibliai példát a költő, saját magához hasonlítva, kissé bonyolultan, három strófában is részletezi. A 8. strófában rokon jellegű, de tömörebb, egyszerűbb szerkezetű hasonlat áll, s ha nem is tartjuk szükségesnek, hogy a költemény gondolati magvát egyetlen szakban találjuk meg, annyit megjegyezhetünk, hogy a költői gondolatkifejezés ebben nyilatkozik meg legfrappánsabban:

Régen egy galambot, ha Noé megtartott,

Hát hogy hadnál engem, kit Fiad megváltott,

Ki téged régen keresvén kiáltott,

Szíve szerint áldott.

A költőnek más verseit vizsgálva sem találunk látványos szerkezeteket, de már első verseinek felépítésén kétségkívül felismerhető a retorikai műveltség, az érettkoriakon pedig a nagyfokú csiszoltság és tömörítés. A szóképeiről szóló tanulmányban elemezzük első szerelmes versét, amelyben a humanista udvarló költők, főként a kései petrarkisták mintáit követi. Udvarló verseinek felépítésében a rábeszélés különböző formáit alkalmazza: bókolás, hízelgés, túlzás, kérés, könyörgés, fenyegetés, ígérgetés stb. Érettkori költészetének egyik jellemző tulajdonsága az erős lírai hangütés: a vers rendszerint érzelemdús kifejezéssel: kérdéssel, felkiáltással; hatásos, elegáns szóképpel kezdődik. Például: Méznél édesb szép csók, örvendetes csókok most emlékeztetnek elmúlt régi sok jók!; Mi dolog, Úristen, hogy ez egy kegyesen kívül senki senki nem tetszik? O nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája! Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél? Ô én édes hazám, te jó Magyarország, ki kereszténységnek viseled paizsát. („0“ felkiáltással összesen nyolc költeménye kezdődik.) Kék szemem világa, életem csillaga, szívem, szerelmem, lelkem!

A legtöbb esetben logikai sorrendben kapcsolja egymáshoz a zárt strófákat, amelyek mindegyike befejezett gondolatot tartalmaz, s a leggyakrabban egyetlen mondatból áll. Ezt a módszert haladványosnak nevezhetnénk, mert előre halad a mondanivaló kifejtésében. Zsoltárfordításaiban, vallásos verseiben gyakran előfordul az is, hogy az egyes