Irodalmi Szemle, 1973

1973/4 - Csanda Sándor: Balassi vers-, strófa- képszerkezetei és ciklusai

változatban. Varjas fenti állításai csupa félreértésen alapulnak, hiszen a Katonaének nem egy konkrét csatát vagy táborozást ír le, ilyen verse Balassinak egyáltalán nincsen. (Ellentétben például Jan Kochanovszkival, aki konkrét ütközeteket is megénekelt.)) A Katonaénekbe belemagyarázott „eseménysorára és „időrend“-re semmi szükség sincs egy lírai versben, s a különböző általános cselekménymozzanatok csupán a végvári vitézek életének jellemzésére és ódái magasztalaságára szolgálnak. Až idő- és a cselekménymotívumok általános voltára Balassi rendszeresen utal is: „Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak, hogyha trombita riadt“. Tehát nem egy konkrét csata előtt ugrálnak, hanem általában, a trombita megszólalása után. „Viadalhelyeken véresen, sebekben halva sokan fekiisznek. Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.“ — Varjas ebből a részletből is egy konkrét, vértől mocskos csatateret konstruál, s az ilyesmi valóban nem illene az ódái fenséghez, de a „gyakran“ szó megmutatja, hogy itt is egy általános motívumról van szó, a vitézi halál körülményeinek lírai bemutatásáról.

A félreértések bemutatását tovább is folytathatnánk, de ezeknél lényegesebb, hogy a Varjas idézte többi versben a Katonaének hármas szerkezeti szkémáját sem lehet fölismerni, s a filológiában egyébként is furcsán hangzó „pillérek“ közül erősen vitatható a másodiknak s gyakran a harmadiknak a létezése is. A legtöbb esetben inkább arról van szó, hogy Balassi retorikus előadásmódjában a vers közepe táján bizonyos fordulat, hangváltás következik be, de gyakran még ezt sem találjuk. A harmadik „pillér“ pedig azért „inog“, mert ezen Varjas meghatározása szerint 'a záróstrófát kell értenünk, ez pedig számos Balassi-versben nem tartozik szorosan a költemény szerkezetéhez, hanem a régebbi hagyományból ismert toldalék: a vers szerzésének körülményeiről, szándékáról stb. tartalmaz adatokat. (A Katonaének záradéka tisztes kivétel, mert éppoly ódái hangú, mint a költemény többi strófája.) A hárompillérűeknek tartott versekben ilyen „pilléreket“ találunk: „Tanúságra szerzé ez verseket öszve, kinek neve vagyon az versek fejébe, magát megesmérte, és ajánlja magát Istennek kezébe.“ (5) „Marullus poéta deákul írta, ím én pedig magyarul, jó lovam mellett való füven létemben fordítám meg deákbul,mikor vígan laknám vitéz szolgáimmal, távozván bánatimtul.“(29)

Varjas szerint a kötelmény „gondolati súlypontja“ a középső pilléren van. Kom- lovszki Tibor, átvéve e nézetet, így alkalmazza ezt a SegélI meg engemet kezdetű vers elemzésében: „A középső strófa a válság-hangulatot idéző vers lehetséges megoldását, feloldását, a kibontakozást sejteti. A következő versszakok a középső strófa megfogalmazta új mozzanatot részletezik, míg az utolsó, a záróstrófa a középső versszaktól előkészített megoldás-lehetőség szintetikus összefogása.“ (Az ismétlés szimmetriája egy Balassi-versben, Itk 1970, 669.) Lássuk ezt a középső strófát:

Oj könyörgést hozott néked új ág helett,

Ki jó reménséggel virágzott, zöldellett,

S adja ő magát is kezedben ez mellett, így vár bárkád felett.

Komlovszki e versszak központi szerepét a továbbiakban azzal próbálja magyarázni, hogy az itt felvetett „új könyörgés“-re válaszol a záróstrófa „nagy háladás“-a. Ez azonban meglehetősen önkényes belemagyarázásnak látszik, s hasonlóan a fent idézett állításokhoz, csak úgy értelmezhető, hogy a középső strófát eleve kinevezzük a „vershelyzet legfontosabb mozzanatának“. Ez a versszak ugyanis a mondanivalónak olyan részét tartalmazza, amely önmagában semmivel sem értékesebb a többi strófáénál, s a feltételezett „új mozzanat“ az előző részben is megvan, részben abban a szóban is, melyet Komlovszki mint feleslegest kihagyásra javasol (Ez a 11. sor meg szócskája, ami megintet jelent.) A költemény gondolatmenete egy hasonlat variálgatására épül, melyet már a címben is megjelöl a költő: „a Noé bárkájából elrepült galamb állapat- jához hasonlítván állapatját, kéri Istent..." A szókép elemzéséből nyilvánvaló, hogy az új könyörgés kifejezést az új ág bibliai példája sugallta (hasonlított és hasonló). Ez a strófa annyira nem központi, hogy nem is alkot önálló gondolati egységet, alanya az előző versszakban van, Balassi itt csupán részletezi az ott felvetett gondolatot: (kiemelés tőlem)