Irodalmi Szemle, 1973
1973/1 - Szénássy Zoltán: Kiskőröstől Segesvárig
volna, mint a pályatárs és jóbarát Jókai Mór, aki e szavakkal köszöntötte Petőfi szülőházát: „Üdvöz légy emlékezetes hajlék, aki Petőfit születni láttad. Dj gazdád, a magyar irodalom nevében üdvözöllek. Mint a költőnek egykori pályatársa, a magyar író és művészi kör számára birtokba veszem Petőfi születési házát. Engedjétek meg ti, kik ez ünnepélyes ténynek tanúi vagytok, hogy a vén pályatárs, a régi jóbarát, elmondja, amik e ház küszöbén belül lelke elé tódulnak. Ifjú koromban mint költőt mindig magam előtt láttam Petőfit: mint jóbarátot, mindig mellettem, — azóta hosszú idő múlt el, de a költő most is mindig előttem repül, a jóbarát most is mellettem áll... Az új gazda, aki ezt birtokba veszi, a magyar irodalom és művészet maga sem halandó. Élni fog az, míg csak magyar nemzet él, magyar míg áll, az pedig élni és állni fog, míg ez a föld és ez az ég lesz. S ez új gazdának gondja lesz időtlen-időkig, hogy ez a hajlék épen fennmaradjon, ha roskadoz, újra helyreálljon, soha el ne hulljon, hogyha a nagy szellem visszavágyik, bekalandozva a kerek világot s az egek csillagképeit, ebben a csendes kis otthonban mindig megtalálja azt a helyet, ahol most is visszazöng még az elnyugtató bölcsődal: Cserebogár, sárga cserebogár .. Néma kegyelettel hagyom magam mögött a „szent küszöböt“, hogy az udvar hátsó felében megszemléljem az 1969-ben épült Petőfi Emlékmúzeumot. A múzeum három teremből áll. Petőfi élete és pályája elevenedik itt meg a szemlélőnek. „És nőtt a gyermek, lángra lobbant Meleg keblén az ifjúkor.“ Az ifjúság, a kalandos diákévek kora vezeti be az üstökös pályáját. A magasba vágyás, az első szárnypróbálgatások, a színészkalandok s a katonáskodás jellemzi ezt a korszakot. Az ifjú Petőfi nem kevesebb, mint nyolc helyen járt iskolába. Találón mondja aszódi diákéveiről: „Három évig tanultam itt, akarom mondani három évig jártam itt iskolába.“ Az egyre jobban gyarapodó székállólegény sohasem volt elégedett azzal az iskolával, ahova a fia éppen járt, ezért újabba és újabba íratta. De: Petőfi még Pápán diákoskodik, amikor Bajza József az Athenaeumban közzéteszi első versét, A borozót. „Mióta járom a világot, Bolygó lábam száz tövisre hágott.“ A második terem a férfivá érés, a beteljesedés korszakát eleveníti föl. Egy telem Debrecenben című versét akár a túlvilágon is írhatta volna, amikor kéthetes vándorlás után öszegyűjtött verseivel megjelenik Pesten, Vörösmartynál. Nem túlzás azt állítani, hogy neki köszönhette és ma is neki köszönheti a nemzet, hogy van Petőfije. Ezt követően egymás után jelennek meg verseskötetei: A helység kalapácsa; Czipruslombok Etelka sírjáról; János vitéz stb. Ekkor a kiskőrösi kocsmáros fiának már országos híre van, és apján kívül szinte mindenki hódolattal tekint rá. Itt vannak a jóbarátök, Tompa, Arany, Jókai és még sokan, akikkel együtt érlelte a gondolatot, amely 1848-ra forradalommá lobbant. Megtalálom itt első gyűjteményes kötetét. Kéziratok, verstöredékek, levelek, fogalmazványok, megfakult papírlapok, egy-egy halhatatlan alkotása a géniusznak. „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem.“ A harmadik terem a szabadság és szerelem költőjét állítja elém. Az a korszaknyi pár év elevenedik meg itt, amit a történelem úgy jegyez, hogy „1848“. Petőfi így: „1848, te csillag..." A forradalmi lobogás, Szendrey Júlia, házasság, forradalmi vezér- ség és szabadságharcos halál — mindez életre kél e néma falak között. Végül egy pillantás a vendégkönyvre. Toronto, Moszkva és Leningrád. Kecskemét, Kolozsvár és Érsekújvár. Egy világ hajtotta meg itt fejét.
