Irodalmi Szemle, 1973
1973/1 - Szénássy Zoltán: Kiskőröstől Segesvárig
Kossuth Ferenc, 1894. dec. 17.: „Elmerengve a költő végzetszerű életének emlékei felett, melyekben a szerény születés, a dicső élet, s a hősi halál egy tökéletes egésszé olvadnak.“ Feszty Árpád, 1889. júl. 31.: „Szenteltessék meg a Te neved.“ II. .. az én mézesheteim a sírig fognak tartani.“ Szatmárnémetitől a Szamos mentén vezet az utunk föl Kolozsvárig. A táj egyre emelkedik, s lassan a bércek hazája köszönt bennünket. Délről a Bükk vonulatai, északról az Avas komor hegytömege, keletről a Gutin tarka hegycsoportja övezi a tájat. Nagybányánál délnek fordulunk, s utunk következő állomása Koltó. Egy község Erdély ezer és ezer faluja iközül. Koltó — azelőtt Koltó-Katalin, kisközség Szatmár megyében, mondja röviden a lexikon. Hagymásláposnál, amely a híres Teleki család temetkezőhelye, hátrahagyjuk a gépkocsit, és gyalogszerrel indulunk a négy kilométerre fekvő községbe. Messziről látni a templom mellett emelkedő kastély tornyát. Ez tehát a híres „vad gróf“, Teleki Sándor kastélya. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia töltötték itt a mézesheteket. A faluba érve Nógrádi Sándor református tiszteletes lesz a kísérőm, aki egyben lelkes Petőfi-kutató is. Ezúton illesse köszönet a szakszerű magyarázatért és a szíves vendéglátásért. A kastély falán levő emléktábla szövege a következő: „Itt töltötte Petőfi Sándor legboldogabb napjait 1847. szeptember 9-től október 29-ig.“ Az emeletre falépcső vezet. Itt lépdelt az ifjú pár, s ezek a falak látták szerelmüket kivirágozni. Tompán konganak lépteink a hosszú folyosón. Hat hétig volt ez az épület boldogságuk tanyája, hat hétig éltek ebben a környezetben. A kis kastély, amelynek emeleti szobájában az ifjú pár lakott, az ország egyik legszebb helyén fekszik. Korabeli leírását magától a gróftól kapjuk. „Házam egy kis lejtős magaslaton áll, az előtéren észak felé sima nagy térség, zöld rétekkel és tölgyfa csoportokkal. A térséget a Lápas vize kígyózza végig s egy magaslatról egész futása látható, mint ő mondá a kanyargó Szamosról, mint egy oda fagyott villám. A másik téren a Láposon túl lankás dombok szilvafákkal beültetve, felettük egy fennsík óriási tölgyerdővel. Tiszta időben tizennyolc falunak fehér tornya látszik, s minden falu kertje fákkal úgy beültetve, mintha erdők közepén állanának. Harangjaik hangja elhallatszik hozzánk a völgybe, s szép időben a nagybányai harang is idáig zúg.“ Az emeleti kis Petőfi Múzeum az akkor használt bútordarabokkal és Petőfi-ereklyék- kel berendezve őrzi a mézeshetek emlékét. Egészen új múzeum, egy-ikét lelkes irodalmár áldozatkész munkájának eredménye. A kilátás a kis szobából valóban festői. Ezek a benyomások ihlették Petőfit irodalmunk legszebb szerelmes versének megírására: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérei tetőt“ S most a sokszor hallott szavak megelevenednek. Élővé lesz Petőfi költészetének gyöngyszeme. Igen, ugyanúgy pompáznak alattunk a kert tarka virágai, s a nyárfa is zöld köntösben int felénk. Csak amott, a Gutin csodálatos bércein nem fehérlenek még a fák. Persze, még messze vagyunk szeptember végétől. Akkor más volt a táj,
