Irodalmi Szemle, 1973
1973/4 - Francis Jammes: Versek
Francis Jammes mért húzza az ökör Mért húzza az ökör a nehéz szekeret? Szánalom fog el, ha látom busa fejét, szenvedéstől ködös, nagy, bánatos szemét. Szegény paraszt: ő keresi meg a kenyered. S mikor kivénül, s botladozik a lába, izzó vas síit húsába színes bélyeget, s az ökör most pipacsos réten lépeget, s az anyaföldet szántja és boronálja. És van úgy is, hogy a lábát töri szegény. Akkor a henteshez viszik, és bús feje, melyet hol szitok ért, hol lágy tücsökzene, még most sem érti, hogy a lét s a sors kemény, s nem látja többé az izzó napot soha; csak ballag, ballag, és nem tudja miért, s hova. a fény megcsillant A fény megcsillant a kútvizes üvegen s a tanyán, a töredezett, nagy köveken. A kék hegylánc olyan lágyan ívelt tova, mint a vén kövek közt a harmatos moha. A folyó sötét volt és a fák feketék, egymásnak dőlve nézték a part menetét. Valaki kaszált. Fény dalolt a fű felett. Valahol csaholtak a sovány, hű ebek. Az élet élt. Egy bősz paraszt káromkodott: egy csavargót szidott, aki babot lopott. A messzi erdő nagy sziklafalként állt ott. A kertek felől langy körteillat szállott. A föld lángolt, mint a kéveszedők teste, harang kongott egy faluban, messze, messze. S az égbolt kék volt, fehér és szalmasárga, s lágyan zúgott a fürjek halk szárnycsapása. Rácz Olivér fordításai Slobodan Mašič: Színházi plakát (serigrajia, 1972)
