Irodalmi Szemle, 1973
1973/1 - Szénássy Zoltán: Kiskőröstől Segesvárig
Szénássy Zoltán Kiskőröstől Segesvárig i. „Itt születtem én ezen a tájon .. Kiskőrös következik, jelenti tisztelegve a jegykezelő, és a Pannónia expressz csikorogva áll meg az Alföld kellős közepén. „Kiskőrös, Petőfi szülővárosa köszönti a kedves vendégeket“ — mondja a felirat az állomásépület homlokzatán. Időszerű ez az üdvözlés, hiszen Petőfi születésének másfél százados évfordulója alkalmából a Dunán innenről és a tengeren túlról ezrek és ezrek keresik fel ezt a kis mezővárost, hogy kegyelettel hódoljanak Petőfi emléke előtt. Bár tizenöt évtized repült el a nevezetes szilveszteri éjszaka óta, Petőfi alakja mégis ifjan, forradalmi frisseségében áll előttünk. Petőfi útját követve mentem végig a költő életének jelentősebb állomásain Kiskőröstől — Segesvárig, bölcsőtől a koporsóig. Mielőtt átlépném a megszentelt nádfedeles ház küszöbét — a magyar irodalom Mekkáját —, a szülőház előtt Bem tábornok szobrát pillantom meg, fején jellegzetes kalapjával. Hogy mennyire elválaszthatatlan egymástól a két forradalmár katona emléke, s hogy milyen fiúi szeretettel csüngött Petőfi az agg tábornokon, igazolja maga a költő, aki 1849. április 10-én Szászsebesen megkapta a vitézségi érdemrendet, s az átadás aktusáról a következőket jegyezte föl: „Tegnap küldötte szét Bem a kisebb érdemjeleket serege jobbjainak ... E sorok írójának szerencséje van ezek közé tartozni. S igy meg vagyok végre jutalmazva is, pedig túlságosan, nem azáltal, hogy érdemjelet kaptam, hanem azon mód által, mellyel azt nekem átadta Bem... Saját kezével tűzte mellemre az érdemjelt Bem, bal kezével, mert jobbja még föl van kötve, s ezt mondá: »bal kézzel tűzöm föl, szívem felöli ke- zemmel!« s midőn elvégzé, megölelt, hosszan és melegen ölelt!... Oly megilletődéssel, melytől ha eszembe jut, most is reszket a lelkem, ezt feleltem: »Tábornokom, többel tartozom önnek mint atyámnak; atyám csak életet adott, ön pedig becsületet.«*‘ Itt született Petőfi Sándor 1822. dec. 31. mondja a szülőház falán levő vörös emléktábla, melyen a legfrissebb koszorú a szegedi nyelvészkongresszus küldötteinek tisztelgő látogatását igazolja. Ez a nádfedeles kis ház volt az otthona a Petrovios családnak 1822-től 1824-ig. Petrovics István székárendás a következő szerződés alapján birtokolta a kis hajlékot: „Kiskörös elöljárói kiadják árendába mészárszéküket és azzal kapcsolt javakkal egyetemben, nevezetesen Vágó Széknél levő 1 Szoba, Kamra és Konyhából álló Lakást, 2 veteményes kertet a mellette egynéhány Marhára és Lóra való Istállót és 10 Hold kazálót 3 egymásután következő esztendőkre, úgymint 1822-ik esztendei januárius 1-ső napjától kezdve 1824-ik esztendei december utolsó napjáig.“
