Irodalmi Szemle, 1973
1973/1 - Turczel Lajos: Petőfi forradalmi örökségének ápolása a haladó sajtóban 1918—1938 között
A küldeményhez — mely a Petőfi-szobrocskán kívül újságokat, könyveket és vér- adományt is tartalmazott — levelet mellékeltek. Ez a következőképpen hangzott: „Drága Bajtársak, magyar önkéntesei a Petőfi-századnak! Közös nevet viselünk. A szabadságharcos Petőfi Sándor nevét, ki tollal és karddal kezében küzdött nemzetének árulói és a külföldi beavatkozók ellen a magyar nép szebb és szabadabb jövőjéért. — Mi is, Ti is, hitet vallottunk a forradalmár Petőfi mellett, és ez a hitvallás harcra kötelez. Mi szavakkal, kulturmunkánkkal harcolunk, de Ti többel, sokkal többel küzd- tök. Véresen komoly tettekkel. Azt a kardot, melyet 1849. július 31-én az akkori beavatkozónak, az orosz cárnak lovasai ütöttek ki Petőfi Sándor kezéből, most közei 90 év után Ti ástátok ki a segesvári tömegsírból. Messzi, látszólag idegen, de szabad és ezért rokon földre mentetek, hogy megsegítsétek a rokonszenves spanyol népet létéért, függetlenségéért és szabadságáért vívott harcában a sötét reakció bérgyilkos csapatai ellen. — Jól tudjuk, hogy ugyanakkor bennUnket is, nemzetünket is véditek. A spanyol nép hősies ellenállásának és a nemzetközi brigád önfeláldozó harcának köszönhetjük, hogy országunk még mindeddig mentes a háború borzalmától. Azt is jól tudjuk, hogy demokráciánk eredményei és a magyar nép szebb jövőjének bástyái Madridnál is állnak, és elsősorban Ti vagytok azok, akik ezeket a messzire kitolt végvárakat véditek. — Prágában élünk, és ennélfogva gyakran kerülünk érintkezésbe más nemzetiségek művész- és kultúrköreivel. Mi minden ilyen alkalommal büszkén említjük hagyományainkat, Dózsa Györgyöt és lázadó parasztjait, a magyar jakobinusokat, a 48-as forradalmat és annak Petőfijét és Titeket, spanyolországi magyar önkéntesek. Ti emeltétek immár magasra a szabadságra vágyó magyar nép harcos zászlaját. Büszkék vagyunk Rátok, kikben a magyar nép igazi hagyományai élnek tovább, és örülünk, hogy külön századotokban nem hiányzik egyetlen utódállam és Magyarország magyarságának képviselője sem. — Évforduló közeledik. A márciusi forradalom 90. évfordulója, melyről ezúttal maradandóbb módon akarunk megemlékezni. Kis Petőfi-szobrokat csináltatunk, és azzal lehetővé akarjuk tenni, hogy minden szabadságot szerető magyarnak asztalát nagy költőjének és nagy szabadságharcosának szobra díszíthesse. Az első szobrot, mely a műhelyt elhagyja, Nektek küldjük, Petőfi emlékének legméltóbb, legbátrabb és legodaadóbb követőinek. Fogadjátok szerény ajándékunkat olyan megértéssel, amilyen szeretettel küldjük.“ Mint ahogy azt ez a levél is kiemeli: a spanyol dolgozó nép szabadságáért küzdő Petőfi-század rendkívül méltó volt a világszabadságot eszményítő Petőfi nevére. Ugyanazt mondhatjuk a Magyarországon szervezett Petőfi-partizánegységekről, melyeik 1944— 45-ben Úszta Gyula és Nógrádi Sándor vezetésével — és csehszlovákiai magyar harcosok részvételével — Szlovákia földjén küzdöttek a náci csapatok ellen. A Petőfi-század és a Petőfi-partizánegységek a Petöfi-kultusznak azokat az eseteit példázzák, amelyek az önfeláldozó aktivitásnak, a szabadságért vívott fegyveres harcnak a területén alakultak ki. örülhetünk, hogy a csehszlovákiai magyarságnak ezekkel a nagyszerű esetekkel is megvan a kapcsolata.
