Irodalmi Szemle, 1973
1973/3 - Kucsera Klára: II. fametszet-biennálé Besztercebányán
biztonsága, verbális humora és a groteszk iránti hajlama lehetőségeket biztosított a szerepek hatásos megrajzolására. S éppen ez az, amire a jövőben is szükség van, hogy korunk minden problémáját tudomásul vevő, vele vitázó, állást foglaló — ha kell, a kritikával is megküzdő — színházat tudjunk létrehozni, hogy általa új író- és nézőnemzedéket neveljünk fel. Ehhez azonban meg kell találni a megfelelő alanyokat. Elsősorban azokat kell ide irányítani, akikről és akikhez szólni akarunk. Azokat a nézőket, akiktől a szerző a mondanivaló alapanyagát kapta, hogy a színpad tükrében önmagukat látva továbbgondolkodásra és továbbérzésre kényszerüljenek. Szuchy E. Emil II. nemzetközi fametszet-biennálé Besztercebányán 1972. október 26-tól 1973. január 31-ig a besztercebányai Területi Képtárban két érdekes (és értékes) kiállítás volt. Nem egyszeri kiállításokról van szó, hanem egy hosszobb tartamú program lácszemeiről. A grafika egyik legrégibb műfaja, a fametszet, az utóbbi időben sajnos, háttérbe szorult — a fadúc fáradságos, sok munkát igénylő megmunkálását a művészek felcserélték a gyorsan megmunkálható műanyaglemezekkel, linóleummal (hasonló a sorsa a valódi litográfiának is). A fametszet-biennálé szervezői azzal indultak neki munkájuknak, hogy egyrészt serkentsék a grafikusokat a kiállítási lehetőséggel, másrészt hogy rendszeresen bemutassák e műfaj utánozhatatlanságát, finomságát, egyediségét. Az első nemzetközi kiállítás és az első biennálé eredményesnek bizonyult. A nemzetközi művészeti élet sok jeles képviselője jelent meg Besztercebányán, és képajándékaival lehetővé tette a Képtár nemzetközi grafikai gyűjteményének megalapítását. Az 1972-es II. nemzetközi biennálén a szocialista országok képviselői vettek részt, az NDK, Mongólia és Jugoszlávia kivételével. 35 művész állította ki művét, hogy bemutassa országa képzőművészetét (kultúráját). A kiállításon szereplők képeit az illető képzőművészeti szövetségek válogatták ki. A grafika társadalmi mondanivalója mindig komoly és hathatós volt. A kiállításon ez a komolyság és hatóerő intim, ám szug- gesztív formában jelent meg, mélyen lenyúlva a gondolati gyökerekig, egyéni élményvilágokig. Több grafikai lap kapcsolódik az irodalomhoz mint illusztráció vagy ihlető motívum, pl. a díjnyertes Jurij Kozminyin (Szovjetunió) sorozata, Karéi Hruška Don Quijote-ja, Zdenék Mézl illusztrációi, Ivan Schurmann, Gabriel Štrba (szintén díjnyertes) sorozata. A tematikailag önálló lapok nem nagy térségek uralására készültek, képtár vagy privát térség az otthonuk — meditatív jellegűek. Ilyen Emilia Boboia A mag című lapja, Marian Maiina István portréja, Wanda Mihuleac szépséges Kelyhe. Izgalmas látvány volt a szocialista országok sokrétű, új tartalomért és új formáért küzdő művészete. A legjobb műveket a nemzetközi zsűri G. D. Jepifanovnak, a le- ningrádi Képzőművészeti Főiskola tanárának az elnökletével 7 díjjal s több elismeréssel jutalmazta. A fametszet-biennálé minden évfolyamát egy történelmi beállítottságú kiállítás kíséri, fokozván a fametszet lehetőségeinek és hagyományainak bemutatását. Két éve Ľudovít Fulla, Mikuláš Galanda és Koloman Sokol műve került bemutatásra. Az idei kiállítás címe A fametszet változásai volt. Kucsera Klára
