Irodalmi Szemle, 1973
1973/3 - Szuchy M. Emil: Időzített boldogság (Dávid Teréz színműve a MATESZ színpadán)
fölött csak akkor Ítélkezhetünk, ha önmagunkkal már úgy-ahogy kiegyeztünk. Végül is nem ugorhatjuk át saját nyugtalanító árnyékunkat, még egy vélt vagy valódi általános humanizmus nevében sem. Keszeli is érzi ezt. Kötete végén egy teljes cikluson át foglalkoztatja a halál gondolata. Pesszimizmusának okai nyilvánvalók: elsősorban nem a világ, hanem a saját kiegyensúlyozatlansága bántja. Ezt az a tény jelzi, hogy a lázadás helyét verseiben egyre inkább átveszi a panasz, a kesergés: és testünk is annyit veszít a súlyából, / mint amennyi a belőlünk kiszakadt kiáltás” (Oda); „markomban a kilincs / hová lett ajtaja /.../ gyűrött szavakat hordozok magamban / elveszett értelmüket / csak ösztöneimben keresem” (Hét nap között a nyolcadik végtelen); „sem folyom, sem tengerem minek lenne nekem a kikötő / ha kút vagyok vödör vagyok lánc is vagyok csak víz / nem tudok lenni” (Vitorla); „könnyű neked / se cipőd / se kalapod / már álladig ér a víz / mire kiköpnéd / eloltja / szádban / a tüzet” (Parabola). így válik előttünk nyilvánvalóvá, hogy Keszeli saját megfoghatatlannak érezhető belső problémáit ostromolja: „ostromlétrám szeleknek döntve a semmi felé megyek / eldobok mindent mi hangos és nehéz” — és ezt már őszintén kimondja, nem játszik szerepet tovább: „a cél az átkozott ne’iéz páncélbőrönd / mit örökké magadban cipelsz / és felnyitni nem tudod / mert halálodnak mint zárja nyitja sincs”. Belső kiegyensúlyozatlansága, amely eddig inkább szánalmat ébresztett, itt kezd pozitív előjelű lenni, megrendíteni — hiszen a művészetben csak a művészet tudja megrendíteni az embert, s már említettük, hogy a művészet az őszinteségnél kezdődik. Keszeli legjobb versei (Kereső, Vitorla, Etűd, Öregapám) megannyi kísérlet álmodernségének legyőzésére — a költő gondjai kezdenek nemcsak a költő gondjai lenni. Kilátástalanságát a versek szépsége, esztétikuma ellensúlyozhatja, s ezt az esztétikumot Keszelinél egyelőre az őszinteség teremti meg és közvetíti a leghitelesebben. Stílus és témakísérletei tanúsítják, hogy új utakat keres (Játákkockák, Öregapám) — másrészt ezek okozzák, hogy kötetével kapcsolatban jobbára csak kitűnő részekről, sorokról és nem kitűnő versekről beszélhetünk. A költő írja a Verset, de versei tanítják a költőt: így fejlődik, s nem a jótanácsok szerint. Keszelinek is a verseire kell figyelnie: tőlük függ, hogy kürtjei szavára leomlanak-e a falak. Balla Kálmán Időzített boldogság Dávid Teréz bizonyító tények feltárásával hiteles helyzeteket teremt a színpadon. jeleneteiben'figyelemre méltó érveket sorakoztat fel, amelyek nemcsak a vállalkozó kedv felbuzdulását, hanem a színház egyre határozottabb polemizáló kedvét is igazolják. A szerző mindent elkövet, hogy a néző ízléséhez hangolja az ösztönös szenvedélyek szélsőségeit, de arra törekszik, hogy a „divatok mögül” is kibontsa és érvényre juttassa vígjátékának (?) szcenikai értékeit, a társaclalomrajz-jelleget. „Divatos” helyzetekre nyilván azért van szüksége, hogy élesebbek legyenek a konfliktusok, kirívóbbak a hibák, érvelőbb legyen az igazság, amely a célba talál, végül is valahol az emberi rang humánumában összpontosul. Dávid Teréz jó figurákat állít elénk, akiket megfelelő jellemzéssel helyezett el cselekményében, s a rendezőnek is módot adott a látványosabb elképzelések megteremtésére. S ez egyben pozitív bizonyítéka annak is, hogy színművészetünk csak akkor fejlődhet, ha jó a darab, ha van megfelelő szereplési alkalom. Mert nemcsak a néző, hanem a színész számára is fontos a céltudatos mondanivaló, a tárgyilagos műsortervezés, a klasszikus és a korszerű mai dráma színpadra vitele. Olyan darabok bemutatása, melyekben a nézők ezrei ismerik fel magukat, és hitelesnek fogadják el a játék problémafölvetését. Az Időzített boldogság című kétrészes vígjáték Platzner Tibor korhű díszletében ízlésesen vizuális kultúrával hat. Furcsán poetikus szcénikai megoldásának egy szabvány lakótelepi bérház a hátttere. Ez a jelenetek hangulati tartalmának is megfelelő környezetet biztosít, és alkalmazkodik a jelen valóságos problémáit feltáró színház igényeihez is, amely nemcsak a mondanivaló tematikai elmélyítését sürgeti, hanem a mű
