Irodalmi Szemle, 1973

1973/3 - Turczel Lajos: Győry Dezső lírai életművének feldolgozása (Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája)

felében a kisebbségi értelmiségi fiatalságra gyakorolt, és arról a termékeny kölcsönhatásról, , mely közte és a sarlós mozgalom között kialakult. A harmincas évek második feléből pedig azt a Győryt mutatja be, aki — az ifjúsági mozgalmakkal való kapcsolata megszakadása után — a fasizmus elleni harc szolgálatába állította költői tollát. Ezeknek az izgalmas pályaszakaszoknak a tárgyalásánál a szerző csak a legszükségesebb életrajzi adatokat közli, a hangsúly a kor és a költő kapcsolatán, a korproblémák által kiváltott világnézeti-eszmei érlelődésen és annak költői érvényesülésén van.

A második és harmadik érdemi fejezet Győry lírai életművének lényeges részeit tárgyalja, nem véletlen tehát, hogy a kritikai szempont, az esztétikai értékelés igénye is itt a legaktívabb. A monográfia szerzője az egyes Győry-köteteket részletesen elemzi, megmutatja a költői és publicisztikai tevékenység kölcsönhatásait és a korbeli kritikai visszhangról is tájékoztat. Figyelmét és elemző érdeklődését a kiemelkedőbb versek kötik le, amelyeket jő érzékkel választ ki (Ojarcú magyarok, A magyar falu, Ars poetica, Számvetés, Prédikálok, Magyar rapszódia, Holdfogyatkozás a prágai Szőlőhegyen, Emberi hang stb. stb.). Komplexnek minősíthető elemzéseket ritkábban végez, de a jelentősebb verseknél figyelemreméltó műfaji és ritmikai megfigyeléseket tesz. Érdekes, amit Győry és az avantgardizmus (expresszionizmus) kapcsolatáról és ebben a vonatkozásban Szabó Dezsőnek, Kassáknak, Fábrynak és a Kassai Napló ,,műhelyé"-nek Győryre gyakorolt hatásáról mond. Kár, hogy ezeket a hatásokat a legtöbbször csak szűkszavú utalásokkal, magyarázatokkal jellemzi, vagy az érintett vers, versrészlet egyszerű közlésével érezteti; itt a legmeggyőzőbb eljárás a hatást gyakorló és a hatást felvevő szövegek összevetése lenne, vagy a tipikus hatáselemek olyan felsorolása, mint amilyent a 98. oldalon látunk. Az avantgardizmus átmeneti hatásával kapcsolatban a szerző szót ejt a szabadvers Győry költészetébe való benyomulásáról is, és néhány vers ritmizálásával különbséget von a szabadversek és szabad sorú versek között.

A kritikai, értékelő szempont érvényesítésénél a szerzőt a tárgyilagosságra való törekvés jellemzi. A csehszlovákiai magyar költészet és a Győry-líra iránti szeretete és ragaszkodása sohasem teszi elfogulttá. Ha úgy látja, hogy az egyoldalú költői minősítés következtében számottevő értékek maradnak figyelmen kívül, akkor még Mő ricz véleményét is megvétózza. Értékelő mércéjét viszont magasra helyezi, és nem riad vissza az olyan szigorú konstatálásoktól sem, hogy „a relatíve gazdag csehszlovákiai magyar líra sem teremtett ... igazán kimagasló költői egyéniségeket”, és magára Győryre egész pályáján jellemző volt bizonyos fokú „versalési hanyagság, elsie- íettség, a gyors és könnyű formai megoldások iránti hajlani.”

A tárgyilagosságra való törekvést a szerző filológiai gondossága és igényessége is elősegíti. A felhasznált adatokat, forráshelyeket általában szigorúan mérlegeli, ellenőrzi és a kéteiyeket alapos összevetésekkel oszlatja el. Példaként a debütáló Győry- kötet széles hatáshátterének kimutatását és az Ady-hatás kiérdésének alapos taglalását hozhatjuk fel. A filológiai igényesség, érzékenység megóvja a szerzőt a nagyobb tárgyi tévedésektől. Az olyan sajtóhibagyanús elírások, mint Darkó István Magyar írásból való kiválásának dátuma (1933 helyett 1935 van szedve) nem tekinthetők tárgyi tévedésnek. Viszont ilyen jellege van az olyan állításnak, hogy Győry legtöbb antifasiszta verse nem kerülhetett be az 1936-ban kiadott A hegyek árnyékában című kötetbe, mert „különösen az egyra fasizáiódó kisebbségi magyar ellenzéki politikusok fogadták dühösen az efféle költői megnyilatkozásoka;, a német fasizmus terjeszkedésétől remélt területi revízió veszélyeztetését látták bennük”. Nos, Győry 1933-tól újságíróként és költőként egyaránt éles politikai harcban állt az ellenzéki pártok korifeusaival, akiknek ekkor már semmi beleszólásuk nem lehetett a kötete összeállításába; esetleg arról lehetett szó, hogy diplomáciai meggondolásokkal a hivatalos polgári rendszer kiadópolitikája gyakorolt bizonyos cenzúrát.

A filológiai igényességet és alaposságot bizonyítja az Imponáló jegyzetapparátus és a függelékként közölt életrajzi fejezet (Győry Dezső életútjának főbb állomásai). A név- és tárgymutató hiánya viszont jogosan kifogásolható.

Az adatokban és eseményekben gazdag életrajznak az érdemi részekről való leválasztása szerencsésnek mondható, mert a teljes életrajzi anyag az ilyen erősen közéleti telítettségű életmű elemzésénél megterhelést jelentett volna. Az érdemi