Irodalmi Szemle, 1973

1973/3 - Turczel Lajos: Győry Dezső lírai életművének feldolgozása (Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája)

részletes bibliográfia, amely az említett tanulmánygyűjtemény végén áttekintést a Jancsó Elemér életművéről (Réthy Andor állította össze), szemléltetően mutatja, mir értek be egyetemi tanár korában már előbb megkezdett kutatásai, mint bővült pul likáciőnak köre, mint szaporodott a számuk. Jancsó Elemér munkatársa, Szigeti Ji zsef, a kötethez írt bevezető tanulmányában nagy gonddal, mély szeretettel és mél hozzáértéssel rajzolja meg Jancsó Elemér emberi és tudósi arculatát, vázolja szélién fejlődését, ismerteti és értékeli munkásságát. Kitűnő lehetőség ez, hogy felismerhet sük Jancsó Elemér példaadó kisebbségi életét, igazi klasszikusa ő már a kisebbség magyar életformában teljesíthető szellemi missziónak, megérdemli, hogy emléke él valóságként munkálkodjék és hasson tovább.

öregkoromban, a hatvanas évek második felében végre megadatott nekem, hog Jancsó Elemért felkeressem kolozsvári otthonában. Áhítattal töltött el az a szélién légkör, amely ott körülvett. A rengeteg könyv, kézirat, levelezés, autográf emlék dombormű és kép az erdélyi magyar élet valóságos kis múzeumává alakította át Jan csó Elemér lakását. Felesége révén rokonságban volt Kuncz Aladárral, a Fekete ka losto? neves szerzőjével, s így az ő hagyatékát is Jancsó őrizte, ami azt jelentette hogy „múzeuma” az előtte járó nemzedék életének emlékeivel is bővült. Az erdély magyar élet folytonosságát tükrözi ez, amiképp Jancsó Elemér élete és irodalmi műv is szilárd kapocs Kolozsvár múltja, jelene és jövője között. A folytonosság és hűsés jövőt érintő megtestesítőjeként élt és halt meg, megfogadva Ady Endre intését: Őr zők, vigyázzatok a strázsán.

Budapest 1973. I. 10

Turczel Lajos Győry Dezső lírai életművének feldolgozása

: A csehszlovákiai magyar irodalom két világháború közötti szakaszának történet: feldolgozása még nem bontakozott ki a kívánt mértékben. Ha az eddigi eredményeket mérlegre tesszük, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az irodalmi és társadalmi összefüggéseket feltáró alapozó munkák és az irodalmi folyamatot nagyobb vonalakban felmérő összefoglalások már megvannak (Kúria, kvaterka, kultúra; Két kor mezsgyéjén; Első nemzedék) vagy kiadás előtt állnak (Popely Gyula munkája a Masaryk Akadémiáról és Kováts Miklós könyve színjátszásunk és drámairodalmunk kapcsolatáról). Ide sorolhatjuk azokat a munkákat is, amelyek a kisebbségi társadalom fejlődésének, a haladó szellemiség érvényesülésének jelentős mozzanatait tárták fel: Hét próba; Keressétek, ami összeköt.

Szinte teljes mértékben hiányzik viszont az, ami a rendszeres irodalomtörténet megírásához szintén alapfeltételül szolgál: az egyéni életművek monografikus feldolgozása. Ezen a téren eddig csak néhány kísérletet tarthattunk számon: Farkas Gyula panegirisz jellegű brosúráját Mécs Lászlóról (a Hankiss János által szerkesztett Kortársaink című sorozat 7. száma), Csanda Sándor nagyobb terjedelmű tanulmányát Sellyei Józsefről (a Nádas házak című kötet előszava) és Kovács Győző kismonográ- fiáját Fábry Zoltánról. Kisebb terjedelmük ellenére úttörő jelentőségű portréknak számítanak azok a tanulmányok, melyeket Szalatnai Rezső a Magyar Figyelőben Győry Dezsőről és Vozári Dezsőről jelentetett meg.

Az első olyan teljes monográfia, mely csehszlovákiai magyar szépíróról készült, csak most, az 1972-es év végén látott napvilágot. Szeberényi Zoltánnak A vox humána poétája című műve ez, melyben a szerző — az alcím jelzése szerint — Győry Dezső csehszlovákiai költészetének felmérésére, értékelésére vállalkozott.

Szeberényit már a téma kiválasztásáért meg kell dicsérni. Kisebbségi irodalmunkban nincs olyan költői életmű, amely az itteni magyarság fejlődésével, életútjával annyira szorosan lenne összefonódva, mint Győry lírája. Talán nem leszek szerénytelen, ha erre vonatkozóan egy olyan megállapításomat idézem, amelyre a monográfia szerzője is hivatkozott: „Győry költészete közvetlenül a csehszlovákiai magyar kisebb-