Irodalmi Szemle, 1973

1973/3 - Krammer Jenő: Egy példamutató kisebbségi élet — Jancsó Elemér életútja

ben, de annál mélyrehatóbban nemzedékeket nevelt fel mint középiskolai tanár, megtanította őket a magyar nyelv és irodalom ismeretére és szeretetére, majd később mint a kolozsvári egyetem magyar irodalmi tanszékének vezetője nevelőket és tudósokat képzett. Erről a csendes, lankadatlan nevelői munkáról azok tudnak igazán, akik áldásaiban részesültek. Látható, maradandó bizonyítékai a fáradhatatlanul dolgozó és alkotó Jancsó Elemér munkásságának írásai, tanulmányai, könyvei. Közvetlen munkatársai szép és értékes tanújelét adják ragaszkodásuknak és megbecsülésüknek azzal, hogy még halála évében kiadták Jancsó Elemér összegyűjtött legjelentősebb tanulmányait. Ez a kötet Irodalomtörténet és időszerűség címmel most jelent meg a Kritérion kiadásában. Belelapozva elámulunk, milyen sokoldalú, gazdag s amellett mégis következetesen egyirányú Jancsó Elemér irodalomtudósi műve. Jellemzően tükrözi fejlődését. A ,,tanulóévek” írásai az irodalomtudomány akkori problémáit mérik fel, s a haladó magyar gondolat előzményeit, múltját kutatják (1929—1934). Azután újra megtelepedve Erdélyben, tanári munkája mellett a sajátosan erdélyi művelődési problémák foglalkoztatják s azok, akik az irodalomgondozás útján előtte jártak. Ehhez a tematikához élete végéig hű marad, mind mélyebbre hatolva az erdélyi magyarság szellemi múltjába s egy pillanatra sem tévesztve szem elől, hogy annak értékeit és ható erőit saját korára kívánja gyümölcsöztetni. Mert Jancsó Elemér, a múltat kutató irodalomtudós szervesen benne élt saját korában, s annak problémáira mindig érzékenyen reagált. Meglepő, viszonylag milyen korán felismerte a társadalmi szempont fontosságát az irodalmi jelenségek értékelésében. Erre vall tanulmánya, a Társadalomtudományi szempontok a magyar irodalomban (1934). Nemes erdélyi hagyományt követve az együtt élő nemzetek viszonyában azt kereste, ami összeköt. (Idevágó írásai: Közös hagyományok kutatása, 1963; Román—magyar művelődési kapcsolatok a XVIII. század második és a XIX. század első felében, 1956. Emil Isaac és a modern magyar irodalom, 1964.)

Mint nemzedékének általában, Jancsó Elemérnek is középponti nagy irodalmi élménye Ady Endre volt. Ifjú éveinkben ő nyitotta fel szemünket, az általa megmutatott igazságok izzásban maradtak egész életünkben. Jancsó Elemér is korát meghazudtoló ifjúi hévvel vitázik Ady Endre halálának 50. évfordulójakor — 1969-ben — azokkal, akik Ady Endre költészetét lassankint avulónak érzik, s József Attilát idézi velük szemben (Ady Endre emlékezete, 1930), s lelkes írását ifjú szívekben és mindig tovább e szavakkal végzi: „Ady költészete nem merevült szoborrá, új és új nemzedékek ihletője- ként él és hat jobban és mélyebben ma, mint ötven esztendővel ezelőtt. Fél évszázadon át szól hozzánk Ady üzenete:

Örök virágzás sorsa már az enyém, hiába törnek életemre:

Szent, mint szent sír s mint koporsó kemény,

De virágzás, de Elet és örök.”

Nemzedékünknek nagy, megrázó Ady-élménye (ez Fábry Zoltánnal is közös) már Eötvös kollégiumi éveinkben szorosan egybeforrasztotta életszemléletünket. Azután útjaink különváltak, azonban tudtuk egymásról, hogy a magunkba szívott nagy szellemi felismeréseket ki-ki a saját területén, de mindegyikünk kisebbségi életkörben igyekszik ható, alakító erővé formálni. Párizsban — jellemzően ott — találkoztunk még egyszer a harmincas évek elején. A Quartier Sabin egy kis szűk utcájában, egy diákszálló sötét folyosóján akadtunk össze, s egyszerre kigyulladt a lelkünk a sok közös élmény és szándék tüzétől.

1935-ben úgy látszott, közös feladat hoz megint össze. Kemény Gábor Nagy László Könyvtára sorozatában én írtam a szlovenszkói részt (A szlovenszkói serdülők lelkivilága. Szociál-pszichológiai tanulmány), Jancsó Elemér az erdélyit (Az erdélyi magyarság életsorsa nevelésügyének tükrében 1914—1934.) A tervezett, de meg nem valósult folyóirat, a Dunavölgyi Pedagógiai Szemle szlovenszkói, illetőleg erdélyi szerkesztőjéül is kettőnket jelölt ki Kemény Gábor.

A bekövetkező súlyos megrázkódtatások és komoly válságok Jancsó Elemér kolozsvári posztját nem tudták megrendíteni. 1945 után egyetemi katedrát kapott, így mind tanárnevelői, mind tudományos munkásságának rádiusza kitágult. Az a gazdag és