Irodalmi Szemle, 1973
1973/3 - Taliga István: Középkori faliképek Zselízen
zott s a XII század első feléből származó egyik vézelayi oszlopfőn, s nem ismeretlen Moissacban sem. A kompozíció ottani zsúfoltságát, zártságát részben a kőfaragó technika, az oszlopfő által meghatározott keret, részben a két emlék közötti százötven éves különbség teszi érthetővé.“6 A freskó előadásmódja narratív jellegű, minden figurához mondatszalag kapcsolódik. Az elhunyt Vesszős György ravatala felett a sátán és az angyal civakodik. Az előbbi a halott bűneit ecseteli, az angyal azonban a védelmére kel. Mária is a halott mellé áll, míg Istent a sebére mutató Jézus győzi meg,s kérésére az Űr megbocsát a bűnösnek. Máté mester műve ugyan régi ikonográfiái típust elevenít föl, mégis jelentős állomása egy folyamatnak, melybe azzal kapcsolódik be, hogy világi halottat jelenít meg a freskón. Az elhunyt az Atyaistennel, Máriával és Jézussal, valamint az angyalokkal egyenrangú szereplője a jelenetnek, noha Máté mester némi rangsorolást is feltüntet. Az Atyaisten alakját mandorlával övezi — elég ritka jelenség —, s ezzel mintegy kiemeli a többi szereplő közül. Jézust naturalisztikusan festi meg. Mária alakja és a drapériák modellálása némi valóságábrázolásra való törekvésről árulkodik. Ha a falkép a laicizálódási folyamat láncszeme is, Máté mégis a világi halott megjelenítésére szentelte a legkisebb gondosságot. Érdekes viszont az elhunyt lelkét szimbolizáló figura: a halott szájából sarjadó apró alak közvetíti a fohászt az Úrhoz. A szentély jobb oldalán levő másik falfestmény szintén kb. 1390—1430 között keletkezett. Két jelenetet ábrázol, amelyek két egymás feletti sávban vannak elhelyezve. A felsőn Veronika kendőjét láthatjuk, melyet két angyal tart. Ez a legenda az V. századba nyúlik vissza. A történet szerint szt. Veronika a keresztet vivő Jézusnak a kendőjét nyújtotta, hogy az letörülje vele verítékét. Közben Krisztus rányomta arcát a kendőre. Ez a motívum főleg a gótikus táblaképeken volt gyakori. A másik jelenet, a Vir dolorum Jézust ábrázolja Máriával és legkedvesebb apostolával, Jánossal. A jelenetet két szélről a passiójelvényeket hordozó két angyal zárja le. A kettő közül a dárdát tartó angyal figurája kidolgozottabb, mint a másiké, aki a töviskoronát tartja. Radocsay a következőképpen vélekedik a freskóról: „A zselízi Veronika kendőjén és a Vir dolorum ábrázolásán tapasztalható konzervatív jelleg jórészt a mester, a kisebb tehetség rovására írható ugyan, de festőnk szerényebb képességeivel is egyénítésre, a belső érzelmek kifejezésére törekszik. Ez látható Borbála és Apollónia alakján.7 A szt. Borbálát és Apollóniát ábrázoló freskó ma már nem látható. A háború alatt részben tönkrement, s vakolat került rá. Ha kisebb tehetségű is a mester, színnel és fénnyel, úgy tűnik, jobban bánik, mint Máté, s a Veronika kendőjén lévő Jézus-fej pedig egyenesen remekmű! Képei valószínűleg olasz hatásra keletkeztek, a Veronika kendője pedig (s azon is főképp Jézus képmása) bizánci hatásokat is sejtet. Az is lehet, hogy kisebb jelentőségű itáliai mester alkotásai, valószínűbb azonban a hazai mesterkéz jelenléte. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Veronika kendője más kéztől származik, mint a Vir dolorum. Az utóbbi és a már nem látható Borbála és Apollónia, amelyet Radocsay műve említ, egyazon mester alkotásai, s a szerző szerint a csarodai szentély alakjai állnak hozzá közel. Ezt a rokonságot azonban csak a keretdísz azonossága alapján föltételezi, mivel a csarodai apostolok képe megviselt állapotban maradt fenn. A Veronika kendője azonban eltér tőlük: a mester festőibb eszközökkel dolgozik. Mindent egybevetve tehát, lehetséges, hogy a Vir dolorum, valamint a Borbála és Apollónia, nem sokkal Máté freskója után keletkezhetett, míg a Veronika kendője későbbi és más kéztől származik. Ez az eltérés származhat ugyan a restaurátor kezétől is, mivel pl. a Bars-vármegye története című könyvben közölt fotón a képek eltérnek a m? 'aktól. Valószínűbb azonban, hogy a Veronika kendője más mester műve, s a legkésőbbi alkotás a freskók közül: az 1390—1430 közti intervallum vége felé keletkezett. A két jelsnet közti szemmellátható eltérés alapján legalábbis ezt tételezhetjük fel. Taliga István 6 Radocsay Dénes: A középkori Magyarország falképei, 47. old. 7 Uo.
