Irodalmi Szemle, 1973
1973/3 - — il —: A hetvenéves Edo Urx
a hetvenéves Edo Urx Hetven éve született a marxista irodalomkritika kiváló csehszlovák művelője, Edo Urx. Ez alkalomból több érdekes cikk jelent meg róla a cseh és szlovák sajtóban, ezek egyike Valér Peťko írása a Nové slovo egyik legutóbbi számában. A kor, amelyben élünk — írja Peťko — nemegy szempontból az át- és újraértékelések kora. Természetesen nem új jelenség ez a felszabadulás utáni csehszlovák irodalom- tudományban. Jól emlékszünk például azokra a nézetekre és állásfoglalásokra, melyek a XX. kongresszus fényében igyekeztek semmissé nyilvánítani az ötvenes évek irodalmát, függetlenül az adott kor összefüggéseinek elemzésétől. Ez volt a helyzet a két világháború közötti szocialista irodalmi hagyomány, többek között Edo Urx öröksége esetében is. Ma már látjuk, hogy az idő nem igazolta a hatvanas évek elejének-közepé- nek ezt az értékelését. Művészetkritika és esztétika, filozófia és szociológia, publicisztika és politikai gazdaságtan — ezek voltak azok a fontosabb területek, ahol Urx jelentőset alkotott. Sokrétű érdeklődés ez, ennek ellenére mindenen, amire irányult, otthagyta jellegzetes egyéniségének bélyegét. A sokoldalú, elméletileg alaposan felkészült kritikus kezdettől fogva összekapcsolta esztétikai tevékenységét a gyakorlatig munkásmozgalommal s a párt politikai harcaival. Első jelentős cikksorozatát még a huszas évek elején írta a cseh és szlovák proletárköltészetről, élesen elzárkózva a megelőző kor esztétikai hagyományaitól, elsősorban a polgári irodalomtól, s a csehszlovák irodalmi hagyományok közül a haladó eszmékre irányította a figyelmet. Fontos írása az 1924-ben megjelent Művészet és „művészet“ című tanulmány. Ebben fejtette ki azt a fontos követelményt a proletár költészettel kapcsolatban, hogy az „valóban költészet legyen, vagyis: hogy a proletár realitást új, fantáziával szintetizált szép formák világává formálja át“. Magasra értékelte Ján Poničan és Fraňo Kráľ agitatív költészetét, ám később hellyel bírálja is őket sematikus vonásaikért, retorizmusukért. Kiemeli a cseh líra legifjabb nemzedékének (Wolker, Seifert, Biebl, Hoŕejší) jelentőségét a szocialista irodalom fejlődésének szempontjából. Még alapvetőbbek Urxnak a harmincas években írt cikksorozatai. Ezekben a kultúra, a kultúrpolitika, az esztétika és a gnozeológia marxista elméletét gyarapítja mélyre- szántó megállapításokkal. Urx a művészet, a kultúra s az irodalom jelenségeit a dialektika s az alap-felépítmény szempontjából magyarázza. Kiválóan érvényesül a történeti-dialektikus szempont a csehszlovák polgári filozófiáról írott bírálataiban. A polgári filozófia Urx szerint is Hegelben kulminált, ami utána jött, az alapjában véve negállja a polgári filozófiai megismerés objektivizmusát, s szubjektivista véleményekkel helyettesíti azt. A polgári filozófiának ez a fejlődése Urx szerint minden polgári társadalomban törvényszerű, ám a cseh uralkodó osztály elméletében 1918 után „különösen markáns vonásokat öltött magára ez a filozófiai fejlődés s ez összefüggésben van a cseh burzsoázia saját államának a kapitalizmus leglabilisabb korszakában, a kapitalista válság elmélyülésének idején való megalakulásával“. A teoretikus s egyben munkásmozgalmi gyakorlatot folytató Urx munkássága korunkban aktuálisabb, mint ahogy azt első látásra hinnénk. A harmincas években írt cikkei, tanulmányai a marxista ideológia és művészettudomány szinte valamennyi problémáját érintik. Ezért is olyan fontos idézni szellemét születésének hetvenedik évfordulója alkalmából — fejezi be tanulmányát Valér Peťko. .. folyóirat - szórnia
