Irodalmi Szemle, 1973
1973/3 - Gál István: Fábry Zoltán kérdései Babitshoz 1931-ben
a hangsúly az alábbi sorra esik: „Reánk uszít a hűtelea király!”) hogy reagálhatott a magyarokkal való együttmunkálkodásért dolgozó, s e kérdésben még a mesterrel is szembeszálló )anko Kráľ? S azt tudta, hogy Petőfi később, Bem apó oldalán meglátta az emberszabású „nemzetiségi” politika lehetőségét; ha nem jutott is olyan messzire, mint azt Arató Endre egyébként számos ragyogó szempontot felvető dolgozata említi (Irodalomtörténet 1973. 1. szám)? Petőfinek mondta tollba Bem a jelentéseit, polémikus felhívásait, melyekben a különböző népek megbékélését szorgalmazta. Lehetetlen, hogy a Bemet atyjaként tisztelő Petőfiben ne indította volna meg az e kérdésben vallott eddigi fölfogása megújításának, fölülvizsgálatának folyamatát... De csak megindíthatta; a versbéli kifejezésre már nem maradt idő; ahogy janko Král sem tudta végigjárni a maga útját. S az utókoruk talán nem hasonlatos? Petőfi verseskötetét alaposan megnyirbálva adta ki Greguss! S a félremagyarázók, a sokszínűséget szerepjátszással indokolók sem hiányoztak! Janko Král'nak is jócskán kellett várnia, míg utókora fölfogta eszméit, legalább megpróbálta rekonstruálni Világdráma című, monumentálisra tervezett alkotását! S az antifasiszta harcban ugyanúgy a bátrak jelszava lett Petőfi, mint Král. A „különös” Janko s kortársa, a nála alig egy évvel fiatalabb Petőfi ismét harcba küldte „rongyos vitézeit”, verseit! Vajon, ha Janko Kráľ találkozott volna Petőfivel, nem írt volna erről, mint Ignjáto- vic (akár a kudarcot bevallva)? Igaz, másfelé vezetett a szerb realista író útja! De Král ne emlegette volna látogatóinak, holott az 1860-es években Petőfi versei — leginkább a német fordítások révén — kijutottak a nagyvilágba, a csehek közül Jan Neruda ünnepelte, 1871-ben pedig napvilágot lát az első cseh Petőfi-kötet. Janko Král még megérte ezt. Tudott-e róla? S ha igen, mit szólt hozzá? Kérdéseink messze vezetnek! A valóság csak ennyi: ma még adatokkal nam igazolható, hogy Kráľ személyesen ismerte volna Jókait vagy Petőfit. Lehet, hogy látta őket; de megbízható emlékezés, tény nem áll rendelkezésünkre. Az sem bizonyos (csak föltételezhető), hogy Král a látott(?) március 15-i események hatására vezette a parasztokat az úri kastélyok ellen. Ezek a jelenségek akkoriban szinte természetesek voltak. Egyetlen adat: a Dér Ungar 1848. ápr. 26-i értesülését emígy tolmácsolja a konzervatív Budapesti Híradó: „Az Unger Dalyaból (Eszékhez 4 ór. távolságra fekvő helység) azon szomorú tudósítást közli, hogy ott a parasztok fellázadtak, és a legnépszerűbb megyei és urodalmi tisztekre sem hallgatva, mindent, mi útjokban volt, leromboltak ...” Kiegészítésül Dálya a karlócai metropolita uradalma. Megfordítva is igazolhatjuk följebb kifejtett álláspontunkat. Král és Rotarides akciójáról szinte nem is vett tudomást a magyar sajtó. Talán csak a már említett Budapesti Híradó adta tudtul, eldugott helyen, a Hírfüzér rovatban, más hírek közé rejtetten, hogy Hont megyében Rotarides és Král „izgatok zavart akartak előidézni, de azonnal elfogattak.” (1848. május 27.) Petőfi és Král másutt találkoztak: az olvasóra gyakorolt hatásukban, -^onican mozgósító erejű költeményében, irodalomtörténeti vizsgálódásainkban. Ugyanannak a romantikát és realizmust egyesítő kelet-európai költőtípusnak képviselői, kiknek dalát — hisszük — még nagyon sokáig visszazengik „az időnek bércei: a századok.” Gál István Fábry Zoltán kérdései Babitshoz 1931-ben Az országos Széchenyi Könyvtár kézirattárának Babits hagyatékában a csehszlovákiai magyar írók levelei között Fábry Zoltántól a következő érdekes és értékes levelet találtam: Fábry Zoltán Štós (via Košice) Štós, 1931. ápr. 1. Igen tisztelt Uram, A szerkesztésemben megjelenő „AZ OT” az alanti körkérdésre kéri szíves válaszát: AZ OT körkérdése az utódállamok magyarságának kultúrorientációjáról 1. Képes-e az utódállamok magyarsága önálló kulturális fejlődésre erősebb kultúr- gócpont felé való orientálódás nélkül?
