Irodalmi Szemle, 1973

1973/3 - Csapiáros István: Egy XX. század eleji lengyel regény a magyar— szlovák viszonyról

Csapiáros István

I. Lengyel érdeklődés a magyar—szlovák viszony iránt a XIX. században

a] Az emigráció köreiben

A lengyel emigráció Czartoryski Adam vezette konzervatív szárnya már a 1830. évi ún. novemberi felkelés bukása óta nagy érdeklődést tanúsít a dunai népek, a Kárpátmedencében élő nemzetek élete, egymáshoz való viszonya iránt. Távolabbi célja, hogy megkísérelje a népek közötti ellentétek kiküszöbölését, s létrehozza az összebékített népek közös frontját egy eljövendő közös szabadságküzdelem érdekében.1 E kísérletek különös súlyt kapnak az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc idején, amikor is a lengyel tábornokok a hadászati feladatok mellett politikai missziót is betöltenek: feladatuk a közvetítés a magyar forradalom és szabadságharc vezetői és az akkori Magyarország területén élő nemzetiségek vezetői között. Hasonló feladatokkal lépnek fel Czartoryskiék politikai ügynökei is.2

A lengyel emigránsok érdeklődése a magyarok és a szomszédaik közötti viszony Iránt a szabadságharc bukása után sem szűnik meg, csak más formákat ölt. Előtérbe kerül az emigráns íróknak ilyen irányú publicisztikai és szépirodalmi tevékenysége, amely a fontosabb magyar történelmi események idején intenzitásában erősödik. Az 1860—1861-es magyarországi eseményeket rokonszenvvel kommentálja az akkor még Varsóban élő nagy regényíró, publicista és közéleti személyiség Józef Ignacy Kraszewski.3 Jan Dobrzanski regényíró és publicista (a szabadságharc bukása után osztrák államfogoly) 1860 elején a lembergi Dziennik Literacki hasábjain még a magyar— szlovák közeledés reális lehetőségeiről értekezik.4 Az emigráns Teodor Tornász Jez (Zygmunt Milkowski) ekkor adja ki a szabadságharc korában játszódó magyar—szerb témájú Szandor Kowacz című regényt.

A kiegyezés létrejöttéig nagy megértéssel ismerteti és kommentálja a magyar politika alakulását az 1863 óta már Drezdában élő Józef Ignacy Kraszewski, de a kiegyezéssel, felismerve annak nemzetiségi következményeit, szembefordul5. T. T. Jez, a magyar szabadságharc volt résztvevője, az 1849 óta emigrációban élő lengyel író publicisztikájában és szépirodalmi tevékenységében egyaránt szinte élete végéig igyekezett magyarbarátságát összeegyeztetni őszinte szlávbarát magatartásával. Így jött létre a szabadságharcról írt regénye a Ci i tamci (magyar címe: Fent és lent), valamint a közös magyar—horvát sorsot ábrázoló regénye a Milošč w opalach, s nem utolsó

1 Kovács Endre, A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon. Budapest 1959. 248—287. 1.

2 Ugyanaz, Magyar—délszláv megbékélési törekvések 1848/49-ben. Budapest 1958. 55—134. I.

3 Csapláros István, Kraszewski és Magyarország. Budapest 1903. 25—43. 1.

4 Dziennik Literacki 1860. lebr. 15. 113—114. 1.

5 Csapiáros István, id. m. 43—53. 1.

egy XX. század eleji lengyel regény a magyar-szlovák viszonyról