Irodalmi Szemle, 1973
1973/3 - Párkány Antal: Az új híd építője (Részlet a „Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben” című monográfiából)
1949-ben Ľudo Ondrejov szlovák író Hegyek alján című regényéről közölt recenziót az Oj Szóban, majd a világirodalom haladó képviselőiről irt néhány tanulmányt. 1951-ben értékes, átfogó tanulmányt közölt az Oj Szó Képeskönyvében Orosz — magyar történelmi kapcsolatok221 címen; írása a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom első olyan történelmi tanulmánya volt, amely a két nép sok évszázados kapcsolatával az alkalmi írások fölé emelkedve, a tudomány szintjén foglalkozott. Az orosz—magyar kapcsolatokat a magyar honfoglalást megelőző kortól, egészen az 1949-es Petőfi-centenárium szovjetunióbeli visszhangjáig tárgyalja. Egymás ismerete „a XIX. századig nem volt népközi közvetlenségű és népies jellegű“222 — írja. Az érintkezés leggátlóbb akadályát két olyan ember kézfogásával szemléltette, „akinek jobb keze akaratuk ellenére páncélkesztyűbe van szorítva,“ s ez a páncélburok a hűbéri társadalom „... kérge volt a nemzetek testén, a dolgozók alkotó jobbján.“223 Hosszú évszázadokon keresztül csaknem kizárólag a dinasztiák, az uralkodó osztály tagjai érintkeztek időnként egymással. A XIX. század második negyedétől megélénkülő kapcsolatokat a két nép felszabadulás utáni vágyában látja. Kiemeli az 1849-es cári intervenciót elítélő Guszev orosz kapitányt, aki kiállt a magyar szabadságharc ügye mellett „... és ezért életével fizetett.“224 Sas Andor életében már nem tudhatta meg, hogy „Guszev kapitány soha nem létezett“, tudniillik az egészet egy közismert magyar író találta ki, illetve írta meg, minek alapján „... nemcsak hogy utcákat neveztek el Guszevről, hanem Budapesten még emléktáblát is állítottak neki.“252 A magyar szabadságharc eltiprása után az emigrációba kényszerült Kossuth Londonban megismerkedett és kapcsolatot teremtett I. Miklós cár „legnagyobb politikai ellenfelével, az orosz feudalizmus megszüntetéséért harcoló“228 Herzennel. Sajnos, a két nép szabadságharcának baráti kapcsolata — az akkori lehetőségek keretében — politikai eredményt még nem hozhatott. A továbbiakban az oroszországi forradalmak: az 1905-ös, valamint az 1917-es NOSZF magyarországi visszhangjával, a Magyar Tanácsköztársaság és Szovjet-Oroszország kapcsolatával, Lenin üzenetével, a magyar emigráció moszkvai tevékenységével foglalkozik. A befejezésben a felszabadulásról, a szovjet—magyar kapcsolatok népi arányokban történő kibontakozásáról és fellendüléséről is megállapítja, hogy népeink egymásra találását „... a dolgozók sok-sok nemzedékének elnyomatása és szenvedése előzte meg.“227 Akkori egyetlen jelentős lapunkban, az Űj Szóban továbbra is rendkívül változatos tematikájú cikkek és tanulmányok hosszú sorát jelentette meg, köztük tájékoztató, szervező, bíráló, kapcsolatokat teremtő és hézagpótló jellegűeket. írt Táncsicsról, Petőfiről, Puskinról, Adyról, a felszabadulásról, Egri új regényéről, iskolapolitikánkról, a marxizmusról és a világirodalomról, a csehszlovák—magyar kulturális egyezmény jelentőségéről, Klement Gottwaldról ős Alois Jirásekről, Barta Lajosról, a csehszlovákiai magyar irodalomról és sok másról. Részletesebben csak azokkal az írásaival foglalkozhatunk, amelyek önálló kiadásban vagy gyűjteményekben jelentek meg. Jókai Mór Szabadság a hó alatt228 című regénye a felszabadulás után Csehszlovákiában az első magyar szépirodalmi kiadványok közé tartozott. Az 1950-ben megjelent regényhez Jókai és Puskin címen Sas előszót írt, mely szerint Jókait három körülmény ösztönözte ennek a művének a megírására: „1. Puskin iránti lelkesedése... 2. Az 1877-es balkáni orosz—török háború ... 3. Az orosz világnak, mint távoli és regényes színezetű életkörnek vonzóereje az egzotikumokat kedvelő íróra.“229 A Nová Zr iniá da (Új Zrínyiász) és a Dvoje volieb v Uhorsku (Két választás Magyarországon) címen megjelent Mikszáth-regényekhez, melyeket Ľudo 221 Nyár, 1951. Különkiadás. 25—30. 1. 222 Uo. 25. 1. 223 Uo. 224 U0. 225 urbán Aladár: Európa a forradalom forgószelében 1848—49. Fogarassy László recenziója. Irodalmi Szemle, 1972. 2. sz. 184. 1. 225 Lásd a 224. sz. jegyzetet. 227 Uo. 30. 1. 228 I—II. kötet. Bratislava, 1950. 299. és 304. 1. 229 uo. 2. 1.
