Irodalmi Szemle, 1973

1973/3 - Škrobinec, Jurij: Négy vers

az Eötvös gimnázium előtt

Jurij Skrobinec

Reáltanoda... meg Szép ntca ... ahogy harminc ... s hány éve volt. Ugyanaz a kő, az a tiszta égbolt, mely hajdan rám hajolt.

A tízpercekben — akár akkor — zajong bukott és eminens.

Valaki lapul, mint a vackor, van ki felelne, keze fenn.

S azok a falak magasodnak, az a vén lépcső s boltozat.

Míg köszönök a pedellusnak, látom a régit s magamat.

S a lépcsőkön a kis csoportok, ez játszik, amaz könyvbe bú, akár akkor — ez vidám, boldog, ez épp „beszedett“, szomorú.

Hej!, „elégtelen“, régi nóta, hallom ma is a dallamod.

Nézem a vadul birkózókat s egy-egy bő&z hasba-bokszolót.

Talán éppen egy strébert vernek, a betyárbecsölet miatt.

Olyat, akit nem érdekelnek mások és „puskát“ sosem ad.

Minden a régi... csak talán a kapu ... az lett új — mint a szó — amely körötte leng s bejárja a vén utcát, új és áradó,

vibráló szeizmográf a létben ...

S ez megértette most velem:

Mindig csak új kapun át lép be az új ruhás Történelem.

Jobbágy Károly fordítása

Gyorsvonaton

Kanna csörög az éjbe, mert fut a vonat.

Az ég nagy messzesége ráz ablakokat?

A dívány nyergei, vágtat: csontja zörög-e?

A gyorsvonat is állat, nem sas, csak gebe.

Weöres Sándor fordítása

a város sosem alszik

Ogy hallottam, aludni szép, de fölébredni még szebb.

Alig terült az este szét, mentem ... tér s híd igézett.

Hosszú volt az az éjszaka, lábam sem éreztem már.

Nem szűnt a zaj, s szememben a villamos fénye vibrált.

Cgy hallottam, aludni szép, de felébredni még szebb.

Fényét már hajnal szórta szét. Alom? ... — Tér s híd igézett.

Atbolyongtam az éjszakát, alvatlan parttól — partig. Hajnalban rájöttem: De hát Budapest sosem alszik.

Szépsége is alvás helyett

— kerestem éjjel, ébren — nem az álomban rejtezett hanem az ébrenlétben.

Jobbágy Károly fordítása

azt hiszik

Sokan, férfiak, asszonyok, azt hiszik, hogy magyar vagyok, azért... s ezért... Ki hallgatott:

— mert úgy fűzöm a mondatot, s bizonyára ehhez szokott hajlékony ukrán nyelvem.

Ű, ez kellemes bók nekem, mert ki magyar, sem idegen, ukránnak tarthatnám, hiszen mondatot úgy fűz, kedvesen mint mi, a szokott, lágy, selyem hajlékony magyar nyelven.

Jobbágy Károly fordítása