Irodalmi Szemle, 1973
1973/1 - Petőfi Sándor: Úti jegyzetek
mert tulajdonosa ledöntötte végkép. Innen egy negyednyire van fürdő és savanyúvíz, mely egészen olyan, mint a parádi, csak gyöngébb egy kissé. Még itt uzsonnáztunk- Csornai Jőska cigánybandája gyönyörű nótákat huzott Lavotta, Csermák s másoktól; különösen megragadt — melyet most először hallottam — a karancsaljai nóta. Hogyne! az ég is derült-borult hallatára ... egy felől nap sütött, más felől esett... szóval, a magyar nóta, magyar vigalom megtestesülése volt. Vecseklőn megháltunk, s másnap korán reggel indultunk Somoskőre a Mátra egyik ágán — a Medvesen — keresztül. Somoskő nem nagy vár volt, nem is nagy hegyen fekszik ... de bámultam építését, mely gyönörű öt-hat-hét-szögű követből van. Oldalában elszórva hevernek a hasonnevű falu házai, melynek lakói csáknem idillikus életet élnek még. Amint lejöttünk a várról a faluba, egy parasztasszony házához hitt bennünket, s ott — felszólítatlanul — jól tartott édes és aludttejjel. Nagynehezen bírtuk rá venni, hogy pénzt fogadjon el. A jó emberek! Ide Salgó egy órányira esik. Azt beszélték e faluban, hogy mikor Salgón a török volt, innen a somoskői várból oda lőttek a magyarok, s egy töröknek, ki evett, éppen a kanalat lőtték ki kezéből... mire a pogányok nyakrafőre elinaltak Salgóról s mai napig sem tértek vissza. Hol van oly merész képzeletű költő, mint a nép? Jó, hogy vezetőt fogadtunk Somoskőről Salgóra, mert tán föl sem találtunk volna e várra. Oly rendkívüli helyen fekszik, hogy gondolatnak is őrült, oda építeni. Környékezi rengeteg erdő bükk, cser, tölgy s egyéb fákból. A hegy teteje óriási gránitszikla s e fölött állott a vár, melynek most már kevés maradványa van. A legmagasabb fal mintegy kétöles. Talán nem volt Magyarországban vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán; tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt. Este felé értünk vissza Vecseklőre, eltelve a nap élvezeteivel, és jól kiéhezve, minek orvossága egyébiránt készen várt bennünket Vecseklőn ... Kubinyi Rudi szakácsának emberségéből; minek ismét az a rossz következtetése lett, hogy igen jól laktam, s ennélfogva gyötrelmes álmaim valának. Amint vissza Várgedére mentünk, figyelemre se méltattam Hajnácskőt, pedig mig Salgót nem láttam, nem győztem bámulni a meredek, cukorsüvegalakú bércet, hol a vár volt. „Innen egy negyednyire van jürdő és savanyúvíz, mely egészen olyan, mint a parádi, csak gyöngébb egy kissé.“ Ebből a forrásból ivott Petőfi.
