Irodalmi Szemle, 1973
1973/3 - Dénes György: Két vers
az álom hídján Dénes György Éjféli csöndtől hajnalig frei az álom-verte híd, sötét vizek fölött remeg, acél bordái pengőnek. S te lopakodsz a hídon át, viszed lelked aranyporát, viszed a gomolygó eget, félelmes álom-terhedet. A pokol és a menny szorít: ördögeik, angyalaik, s két véglet között a valót felbontó s meghazudtoló bolygó világ: az őrület mezsgyéjén villámló tüzek. S míg tántorogsz a hídon át, felfakadnak a holt csodák. külön úton Békétlenül — ahogy a tenger és a föld, kínban, mint kerékbetört ősök, nem eskedelve áldást vagy kegyelmet, én felkészültem, s tudom, hogy megöltök. Mégse lássatok arcomon szemernyi félelmet, bár vad tajték csipkézze számat, legyek macskába rugdalt állat, akkor is, ott is másképpen üvöltök. Ha korcs fületek sérti jajgatásom, majd elvermeltek feneketlen mélyre, s amíg dőzsöltök, lelkeket herélve, belétek döföm halálos hallgatásom. Wanda Mihuleac: A kehely képe (Román Nép- köztársaság)
